Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rónai András: Vízjárás a magyar Alföld mélységi víztartóiban
388 Rónai András másnövekedés vagy -csökkenés, hidrosztatikus viszonyok uralkodnak. Ilyen kúltelepiink ez az egyetlen van, hidrodinamikailag sem a lejeié, sem a felfelé irányuló mozgásnak nincs késztetője. A vízkémia sem sok mozgást árul el. A legsekélyebb kút vize kis sótartalmú, de nagyon vegyes jellegű víz. A nátrium-, kalcium-, magnéziumionok egyenlő mértékben vannak jelen a vízben, és a hidrogénkarbonát mellett jelentős a szulfát is az anionok között. 170 m-nél a nátrium megnövekszik, de még mindig jelentős a kalcium és magnézium, ugyanúgy a szulfát is. Eddig a mélységig a felszíni víz jelentősebb változás nélkül lejuthat a rétegekbe. A 210 m mélyben levő vízadó réteg vizében a kalcium-magnézium már csak nyomokban van meg, ez a víz már hosszú ideje tárolódik a rétegben. Az oldott só összege felülről lefelé a három kútban így alakul: 530 mg/l; 713 mg/l; 756 mg/l. A S. ábra Kerekegyháza kútjainak 1977. évi vízjárását szemlélteti. A vízjárásgörbék a három kútban hasonlóan futnak le. Az amplitúdókban azonban különbség van. A legsekélyebb kútban az ingadozás másfélszer-kétszer akkora, mint a legmélyebben. Felülről lefelé a vízszintingadozás nagysága 1977-ben: 106 cm, 75 cm, 66 cm; 1976-ban: 75 cm, 55 cm, 50 cm. Mindhárom kút elég közel van a felszínhez, így a nagyobb mélység erőteljesebb vízmozgása itt nem figyelhető meg. A felfelé növekvő amplitúdónak a párolgás felfelé való növekedése az oka. A kecskeméti kúttelep A kecskeméti 3 MÁFI kút a VITUKI Komlósi talajvizkisérleti telepe mellett helyezkedett el, a Duna—Tisza közi homokhátság tetején, 126,3 m magasan. A 700 m mély magfúrás itt 200 m-ig jobbára homokot harántolt. 80 m-ig futóhomokot néhány vékony löszcsíkkal, onnan tovább folyóvízi homokot iszapos csíkokkal 120 m-ig, majd ismét futóhomokot 145 m-ig. 145 m-től 195 m-ig durva, apró kavicsos homokösszlet következett és ez jelentette a pleisztocén talpát. A levantei agyagos rétegsor itt is hiányzik a kavicsos homok után a felső pannóniai rétegekbe érünk. Ezek is jobbára homokosak 500 m mélységig, onnan lejjebb agyag és iszaprétegek következnek. A 700 m-es fúrásból és a mellette lefúrt két további fúrásból 3 kutat építettek ki. Ezek szűrőmélysége felülről lefelé a következő: 172,2—191,5 m; 303,4— 316,3 m; 512,0—525,0 m. A nyugalmi vízszintek ugyanilyen sorrendben: —16,2 m; — 18,1 m; —19,0 m. Lefelé haladva tehát mind mélyebben helyezkedik el a vízszint, a nyomásgradiens negatív. A víz tehát lefelé szivároghat. A vízkémiai viszonyok azonban csak a negyedidőszaki rétegekben, tehát 195 m-ig mutatnak jó kapcsolatot a felszíni vizekkel, onnan lefelé már kifejezetten mélységi víztípus található. 450 m-ig nátrium-hidrokarbonátos, lejjebb nátriumkloridos víz. A paleontológiái adatok is arra mutatnak, hogy a fúrás talpa már alsó pannóniai rétegekben van. Ezeknek vize konyhasós. A 9. ábra Kecskemét kútjainak 1977. évi vízjárását mutatja. Itt is megfigyelhető az a jelenség, hogy a vízállás maximuma a legmélyebb kútban megelőzi a középső és a legsekélyebb kútban mutatkozó tetőzést. Pontosan ugyanez jelentkezett az 1976. évi mérésekben is. Mindhárom kúton íróműszer van. A vízjáték amplitúdója 1977-ben a három kúton felülről lefelé: 99 cm; 45 cm; 54 cm. Ugyanez 1976-ban: 75 cm; 40 cm; 40 cm.
