Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rónai András: Vízjárás a magyar Alföld mélységi víztartóiban
VÍZJÁRÁS AZ ALFÖLD MÉLYSÉGI VÍZTARTÓIBAN DR. RÓNAI ANDRÁS 1 A felszín alatti első vízadó rétegbe i lebonyolódó vízmozgást az Alföld területén fél évszázada rendszeresen figyeljük. A talajvízmozgás okainak és törvényszerűségének vizsgálatában hazánk élenjáró kutató munkát végzett. Az első részletesebb adatokat a talaj vízjárásról az erdészek szolgáltatták (Ijjász E., 1938.). Megfigyelték a talajvíztükör napi járását, a növényzet okozta változásokat, az évi menetet. A Vízrajzi Intézet, majd 1950-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (ma Központ) (VITUKI) kiterjesztette a megfigyelő hálózatot az Alföld — s később az ország — egész területére. Ezt követőleg megindult a talajvízjárás törvényszerűségeinek országos áttekintésben való vizsgálata és megtörténtek az első kísérletek a talajvízjárás előrejelzésére. (Rogárdi J., 1952, 1953; U bell К., 1955.) E vizsgálatoknál a helyi időjárási viszonyok és a talajvizjárás közötti kapcsolatokat kutatták. Figyelembe véve a csapadékvíz beszivárgásának időszükségletét; a korrelációs számításokhoz mind hosszabb megelőző idő csapadékviszonyait vették figyelembe. Később a figyelem ráterelődött a talajvízháztartás évi menetére és a talajvízszint felett elhelyezkedő három fázisú talajzónában lebonyolódó jelenségekre. (Ubell K., 1953, 1954, 1959.) Nem vette figyelembe a talajvízkutatás az egész Kárpát-medence éghajlati, időjárási és lefolyási viszonyainak szerepét egyes alföldi kutak vízjárásában és nem vette figyelembe a talajvízjárásnak a mélyebb rétegekben lebonyolódó vízmozgással való kapcsolatát. Ezekre a kapcsolatokra a földtani irodalom mutatott rá, de mért számszerű adatai vagy csak egyszeri mérésekre, vagy rövid idejű (féléves) megfigyelésre vonatkoztak. (Rónai A. 1960, 1961.) E megfigyeléseket azonban sokkal nagyobb kútszámra alapozták, mint a rendszeresen figyelt kutak száma és többezer fúrásban nemcsak a talajvíz helyzetére szolgáltattak adatot, hanem azokra a rétegsorokra is, amelyek a víztartó réteg fölött és alatt elhelyezkedtek. A talajvízmozgás értelmezésének kétféle megközelítése közel 2 évtizedes tudományos vitára vezetett, amelynek eredménye a magyar hidrológiai tudomány gyors fejlődése lett. A két megközelítési rendszer között az ellentéteket csak az oldhatta fel, illetve az vezethetett a kapcsolatok valós és nem szimptomatikus összefüggésére, ha a mélységi víztartókban lejátszódó vízmozgási jelenségekről is ugyanolyan konkrét mért adatokat gyűjtünk, mint a talaj vízmozgásról. A 60-as és 70-es években az Alföld peremterületein végeztek vizsgálatokat a beszivárgási és leszivárgási viszonyokról és az alföldi víztartóknak a peremek felőli táplálására bizonyítékokat hoztak. (Szebényi L., 1971, Lorberer-Szentes : 1974, Böcker T., 1975.) ' 1 Dr. Rónai András, a földtudományok doktora, Magyar Állami Földtani Intézet (Budapest).
