Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Salamin Pál: A síkvidéki területi vízrendezés mai irányai

306 Salamin Pál A hidraulikai hatás lényegében kettős: 1. jobban érvényesülhet a beszivárgási folyamat időbeli lejátszódásának hatása (több idő van a beszivárgásra), 2. a beszivárgást elősegítő víznyomás a víz felszíni visszatartásával esetleg 1—2 cm-t is növekedhet. 3. A mezőgazda és a vízgazdálkodó együttműködése Az együttműködés egyes vonásai már az előbbiekben felismerhetők. Most mégis röviden összefoglaljuk az együttműködés néhány jelentős területét: 1. a vízgazdálkodó támogatja a mezőgazdát a táblán belüli egységes, a klimatológiai ellentmondásokat feloldó tevékenységében; 2. a vízgazdálkodó szükség szerint beavatkozik a terep rendezése útján a felszíni makro egyenetlenségeinek eltüntetésében; 3. a vízgazdálkodó megfelelő vízrendezési (leszívási) alapszintet biztosít a tábla felületi és felszín alatti vízrendezésében. A legutóbbi feladat a vízgazdálkodó legnehezebb, de egyben legjelentősebb feladata (főleg drénrendszerek, céldrének építése esetében). 4. A kistérségek és a nagytérségek kapcsolatai A síkvidéki vízrendezés kérdésének egyik kulcspontja, hogy miképpen lehet a kistérségek (táblák, üzemi területek) és a nagytérségek (vízgyűjtő területek) között kapcsolatot fenntartani. A kérdéssel részletesen 1969-ben foglalkoztam, s most legutóbb 1977. év végén foglaltam össze az alapelveket Oroszlány István előadásához csatlakozva az alábbiak szerint: „A kérdés még nem teljesen megoldott, azonban semmiképpen sem szabad megfeledkezni arról, hogy az üzemek viszonylag kis területeire a nagy fajlagos vízhozamértékek jellemzőek, s így a táblák mellett levő gyűjtőcsatornákat viszonylag nagy fajlagos levezetésre kell méretezni, a kis területeken mások a mértékadó csapadékok és másképpen folyik le és gyülekezik össze a felület fölösleges vize, mint a nagy területeken. Ebből következik, hogy nem szükségszerű a tökéletes hidrológiai, hidraulikai átmenet, ha gyakorlatilag biztosítani is kell valamilyen átmenetet. A kistérségek viszonylag nagy mértékadó fajlagos lefolyási értékeit nem szabad általánosítani a nagytérségekre, mert ez túlméretezést jelentene, s nem is felelne meg a valóságos helyzetnek. Még egyszer kiemeljük, hogy tökéletes összhang sohasem érhető el, csak az gyakorlati szempontból javítható." A tárgyalt kérdés megoldásánál zavart okoz, hogy azokban az esetekben, amikor a télvégi-tavaszi belvíz nagy területeket önt el, akkor természetesen a nagytérségeken belüli kistérségek éppúgy veszélyeztetettek, mint a nagyok, s ekkor a vízszállításban megközelítjük a tökéletes hidrológiai összhangot. A kistérségekre azonban — s ezt tovább is állítjuk — nem ezek a helyzetek a mértékadóak!