Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: A vízminőség-védelemmel kapcsolatban jelentkező újabb vízrendezési feladatok
A vízminőség-védelem, vízrendezési feladatai 237 változat eleve vízkormányzási lehetőséget ad vízszennyeződés esetére. Alapvető szempont az Öntöző Főcsatornából mindennemű szennyeződés távoltartása, így szenynyeződés esetén csakis a második alternatívát szabad alkalmazni. b) Hígttóvíz adása : A Nagykunsági Öntöző Főcsatorna és a Mirhó —Kisgyócsi Összekötő Csatorna bujtatós kereszteződésénél előbbiből utóbbiba vizet lehet bebocsátani (a műtárgy úgy van kialakítva). így a Mirhó —Gyolcsi Főcsatornába mindenkor adható hígttóvíz; ezen kívül pedig számos mellékcsatornán keresztül is lehetséges ugyanez, amire fentebb már kitértünk. c) Vésztározás : Attól függően, hogy kisebb, vagy nagyobb szennyezett víztömegek elhelyezésének szükségessége meriil-e fel, több alternatívában jelöltünk ki vésztározás céljára helyeket. Ez esetben már arról van szó, hogy fel kell készülnünk a teljes öblözet egy-egy teljes belvízhullámának tározására. A főcsatorna torkolati szakaszának környezetében egy kisebb és két nagyobb vésztározó helyet jelöltünk ki, amelyek igénybevételét adott esetben mérlegelni lehet. Lényeges ezek közül a vasút és a Tisza-gát szöglete, valamint a Pusztataskonytól nyugatra húzódó Ledenc-lapos (lásd 2. ábra). E tározók feltöltése úgy lenne lehetséges, hogy a torkolati bevezetés a Tiszába szünetelne, s helyette szivattyúállással emelnék be a vizet az illető tározóba. A fentiekben vázolt megoldásokkal mód lehet a Mirhó —Gyolcsi belvízöblözetben előforduló vízszennyeződések elleni elsődleges, vízkormányzással való védekezésre. Megvizsgáltuk azt is, hogy e területen — figyelembe véve hidrológiai viszonyait és tényleges szennyezési veszélyeztetettségét — milyen helyzetek kialakulását kell számításba venni. Erről a következőkben számolunk be. b) A vízkormányzási terv és a számításba veendő hidrológiai és vízszennyezési helyzet A hidrológiai állapotok felmérésére rendelkezésre állt a Mirhó —Gyolcsi belvízöblözet teljes megfigyelési anyaga [1, 2). Az utóbbi 20 évben észlelt belvízhullámok adatait vízmennyiségi szempontból vizsgáltuk, mégpedig külön-külön az év jellegzetes négy időszakában {télvége: január—március, tavasz: április—május, nyár: június—augusztus, ősz—tél: szeptember—december). Ezekben az időszakokban minden évet az előfordult legnagyobb belvíztömeggel jellemezve állítottuk elő a belvíztömeg tapasztalati valószínűségi görbéket (3. ábra). Ezekből elsősorban leolvashatjuk azt, hogy a tél végén mintegy 65%, tavasszal mintegy 30%, nyáron mintegy 40%, és az őszi-téli időszakokban mintegy 55% valószínűsége van annak, hogy egyáltalán legyen lefolyás, azaz, hogy vízszennyeződés veszélye szóba jöhessen. A valószínűség „veszélyes tartománya" alsó (tehát a veszélyes vízmennyiségek felső) határának vizsgálatához fel kellett tárnunk a szennyeződési lehetőségeket. A vízszennyezési lehetőségek közül csak a mezőgazdaság által használt növényvédő szereket vettük figyelembe, mint rendszeresen jelentkező veszélyforrásokat. Részletes adatgyűjtést végeztünk az öblözetben az ott gazdálkodó mezőgazdasági üzemek 1976. évi tényleges vegyszerfelhasználásának megállapítása érdekében, aminek eredményeképp táblánkénti részletezéssel megismertük a termelt növényeket, az azokra kiadagolt vegyszerek fajtáját, mennyiségét, valamint a kiadagolás módját és időpontját. Megállapítottuk, hogy bár a területen a vegyszerezés máris igen magas színvonalú, ennek további növekedése várható, ha mindenütt olyan adagolást fognak alkalmazni, amilyet elméletileg kívánatosnak tartanak. Ezért tény-