Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Kienitz Gábor: A vízminőség-védelemmel kapcsolatban jelentkező újabb vízrendezési feladatok

A vízminőség-védelem vízrendezési feladatai 235 a) A vízkormányzási terv kidolgozása A vízminőség-védelmi vízkormányzási tervet két változatra dolgoztuk ki (2. ábra). Az elsőben bármely részvízgyűjtőben bekövetkezett szennyeződés esetén a fertőzött víz problémájával ugyanott, tehát lokálisan foglalkozunk. A másodikban viszont — feltételezve, hogy valamilyen okból kifolyólag nem sikerült a szennyezett vizeket lokálisan megfogni, ami nyilvánvalóan mindenkor elsőrendű célkitűzésünk kell hogy legyen — a teljes belvízgyűjtőről származó szennyezett vízzel együttesen foglalkozunk a főcsatorna torkolati szakaszának környezetében. A munka első lépéseként felmértük a szennyezési veszélyeket és ennek alapján veszélyeztetettségi osztályokba soroltuk az egyes rész vízgyűjtőket. Ezután megvizsgáltuk az átvezetési, hígítóvízadási és -tározási lehetőségeket, és ezek alapján terveztünk. A lokális vízminőségvédelmi, vizkormányzási terv főbb elgondolásai a következők. A 2. ábrán jelzett helyeken vésztározókat jelöltünk ki valamennyi részvízgyűjtőben (illetve egyes esetekben közös vésztározót jelöltünk ki egymással szomszédos részvízgyűjtők számára). Ezeket a lehetőségek szerint rét, illetve legelő területeken, vagy erdős részeken jelöltük ki, keresve a természetes mélyedéseket, de a szükségleteknek megfelelően sáncolást is előírtunk. Sok helyen viszont az előbbi feltételeknek nem tudtunk eleget tenni, így szántókon is kellett vésztározót kijelölnünk. Ami a vésztározókba való vízbevezetést illeti, ez a meder elzárásával (zsilippel, vagy ideiglenes áttöltéssel) és gravitációsan, esetenként pedig ideiglenes szivattyúállás segítségével, átemeléssel biztosítható. Kijelöltük azokat a mederszakaszokat is, ahol — kisebb szennyezett vízmennyiség jelentkezése esetén — medertározás végezhető. Megvizsgáltuk másik belvízcsatornába való átvezetés lehetőségét (ilyet a X. csatorna esetében találtunk, mely a VII-be köthető be), az esetleges szennyezett vizek hosszabb útvonalon való elvezetése érdekében. Végül kijelöltük azokat a helyeket, amelyeknél a belvízcsatornák esetleg szennyezetté váló vizébe hígítóvíz vezethető be öntözőcsatornákból (ilyenek: a Nagykunsági Öntöző Főcsatornából a Mirhó—Gyolcsi főcsatornába, a VII. csatornába, valamint a KI és K2 jelű rész vízgyűjtők csatornáiba; a Tiszagyendai Öntöző Csatornából pedig a VII., X. és XII. csatornákba adható le hígítóvíz). Mindezeket részletes utasításokkal egészítettük ki, külön-külön tárgyalva az egyes rész vízgyűjtők sajátos viszonyait. Az egész vízgyűjtőt együttesen kezelő vízminőség-védelmi, vízkormányzási terv olyan esetekben válhat időszerűvé, amikor vagy a vízgyűjtő egész területéről érkezik szennyezett víz, mert a lokális visszatartások nem bizonyultak megoldhatóknak, illetve elegendőknek; vagy pedig egy-egy részvízgyűjtőben olyan mértékű szennyeződés következett be, hogy annak következményei az egész vízgyűjtőre kihatnak. Ilyenkor megtörténhet, hogy a Mirhó —Gyolcsi főcsatorna torkolati szelvényénél is szennyezett víz jelenik meg és ezért az öblözetből lefolyó teljes vízmennyiséget figyelembe kell vennünk a vízkormányzásnál. Erre az eshetőségre nézve a következő intézkedési változatokat irányoztuk elő attól függően, hogy a szennyezés milyen osztályú. a) Alternatív levezetési módok: Az öblözet keleti felének vizeit a Nagykunsági Öntöző Főcsatorna alatt bujtatóval átvezetett Mirhó—Kisgyócsi Összekötő Csatorna gyűjti össze. Utóbbi vizét egyaránt lehet továbbengedni a Mirhó —Gyolcsi Főcsatorna és annak torkolati szivattyútelepe felé, vagy a Nagykunsági Öntöző Főcsatorna nyugati oldalán épült szivattyúteleppel utóbbiba lehet átemelni. E két 4*