Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
2. füzet - Kovács György: A síkvidéki vízrendezés és tározás alapelveinek korszerűsítése
л A SÍKVIDÉKI VÍZRENDEZÉS ÉS TÁROZÁS ALAPELVEINEK KORSZERŰSÍTÉSE 2 DR. KOVÁCS GYÖRGY 1 1. A követelmények változása Köztudott, hogy a Magyarország teljes területének mintegy felét adó síkvidéki területen a mezőgazdaság fejlődését csak a múlt században végrehajtott jelentős vízrendezési munkálat (ármentesítés, belvízrendezés) tette lehetővé. Az alapelvek, amit elődeink a szabályozás tervezése során követtek, három fő pontban foglalhatók össze : — a területet meg kell védeni az Alföldet keresztező Tisza árvízi elöntéseitől; — össze kell gyűjteni a magasabb térszínről érkező és természetes állapotban a síkságon elterülő vizeket és azokat a legrövidebb úton a befogadó Tiszába kell vezetni (pl. a Körösök árvédelmi töltésekkel közrefogott medrének kialakítása), — a területen lehullott csapadék felszínen tározódó hányadának is utat kell biztosítani a befogadók felé, és — árvízi időszakban — szivattyúkkal kell a fölös vizet a folyókba emelni. Ezek á követelmények tökéletesen megfeleltek a mezőgazdasági termelési módszerek és eszközök akkori fejlettségének, az akkor uralkodó agrotechnikai eljárásoknak, és lehetővé tették, hogy zsombékos, vízjárta területen kialakult rideg marhatartást a lényegesen nagyobb fajlagos hozadékot adó, több ember ellátását biztosító mezőgazdasági tevékenység váltsa fel. A területnek a mezőgazdasági termelésbe vonását lassú és fokozatos fejlődés követte. A terméseredmények növekedésével azonban a szélsőséges időjárású években a területen kialakuló vízborítás egyre nagyobb értéket veszélyeztetett, és így a nagyobb hozamú és érzékenyebb fajták alkalmazása az elöntés valószínűségének és az elöntési időnek csökkentését igényelte. Mindez indokolta a vízrendezési rendszerek főműveinek bővítését, hogy így a termés eredményének biztonsága fokozható legyen. Ez a mennyiségi változás azonban nem érintette az előbb vázolt alapelveket, csak azt tette szükségessé, hogy növeljük árvédelmi töltéseink méretét és az egységnyi területről egységnyi időben bevezethető belvízmennyiséget (az utóbbival csökkentve az elöntési idő hosszát). Fejlesztettük ezért belvízcsatorna hálózatunkat, növelve mind a csatornák hosszát, mind azok keresztszelvényét, mind pedig a vizet a befogadókba emelő szivattyútelepek kapacitását. Időközben azonban minőségi változás történt mezőgazdaságunkban, és a kialakult korszerű agrotechnikai módszerek követelményei már nem elégíthetők ki az eddigi rendszerek méreteinek egyszerű növelésével, új alapelvek kialakítása, 1 Dr. Kovács György, a műsz. tud. doktora, Országos Vízügyi Hivatal (Budapest). 2 A tanulmány a vízrendezéssel szemben támasztott követelmények szempontjából — az öntözés, vízrendezés és tározás együttes fejlesztésével — új gondolatokat kíván a közvélemény elé vinni. Tekintettel arra, hogy a felvetett gondolatok minden szempontból olyan nagy horderejűek, hogy szélesebb körű megvitatást is megkívánnak, a tanulmányt azzal bocsátjuk olvasóink elé, hogy hozzászólásaikkal a tanulmányban foglaltakat megvitatni és több oldalról is megvilágítani szíveskedjenek. (Szerk.)