Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Csuka József: A KGST tagországok vízgazdálkodás-fejlesztési prognózisa 1990-ig

204 Csuka József Földrajzi helyzetéből eredően Magyarország árvízvédelmi biztonságának növelése és a síkvidéki vízrendezés kiemelt fejlesztési feladat. Az árvízvédelmi töltések hossza eléri a 4200 km-t, a belvízátemelő kapacitás pedig az 500 m

3/s-ot. Lengyelországban további csaknem 3000 km árvízvédelmi gát építésével és a már meglevő gátak 1500 km hosszon való újjáépítésével számolnak. A rendezett vízfolyások hosszát 40 000 km-re kívánják növelni, úgy, hogy 15 000 km már rendezett vízfolyáson a felújítási munkákat elvégzik. 1990-ben a fontosabb vízfolyások kb. 70%-át szabályozzák. Romániában az ártéri területek kiterjedése kb. 3 millió ha. 1970-ig 1,2 millió ha-t sikerült bevédeni. A Szovjetunióban az árvizek ellen kb. 8 millió ha területet védenek, további rendezések folynak, hogy újabb 5 millió ha területen javuljon az árvízi biztonság. Csehszlovákiában további 85 000 ha terület bevédését irányozzák elő. A hegy- és dombvidéki vízfolyásokon valamennyi KGST-tagországban a folyók árvizei ellen leghatékonyabb eszköznek a lefolyásszabályozó tározók bizonyulnak. A nagyvizek visszatartásával nyert vízkészletet a kisvízi időszakban hasznosítják. G. Következtetések A vízgazdálkodás a KGST-tagállamokban önálló népgazdasági ágazattá vált. Fejlődése egyértelműen befolyásolja az egész népgazdaság fejlődési ütemét, a lakosság életszínvonalának a növekedését és a környezetfejlesztést. A KGST-tagországok vízgazdálkodási szerveinek fő feladata olyan intézkedések kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a lakosság és a népgazdaság növekvő vízigényének optimális kielégítését, biztosítva a vízkészletek védelmét és a víz káros hatása elleni védelmet. A KGST-tagállamok vízgazdálkodás-fejlődési tendenciái azt mutatták, hogy számos kérdés megoldása a KGST-tagállamok együttműködésének és integrációja fejlesztésének komplex programja alapján célszerű. Valamennyi tagállam tapasztalatainak közös hasznosítása főleg az alábbi területeken indokolt: a) Olyan intézkedések kidolgozása és megvalósítása, amelyek biztosítják a vízkészletek ésszerű, komplex hasznosítását és védelmét, beleértve a haladó és gazdasági szempontból megalapozott normatívákat, a víztakarékosságra ösztönző gazdasági szabályozók tökéletesítését és a szennyezőforrások fokozatos felszámolását is. b) Ki kell fejleszteni a vízvisszaforgatás és a többszöri felhasználás műszaki rendszereit, a száraz technológiai folyamatokat stb., hogy csökkentsék a vízszennyeződés mértékét és távlatban teljesen kiküszöböljék a szennyvízbebocsátásokat. c) Együtt kell működni a tervező szervekkel az új, nagy vízfogyasztók telepítése során, figyelembe véve a vízkészletadottságokat. A telepítéseket főleg az aktív vízmérlegű területeken kell előirányozni. d) Fokozni kell a területek árvíz, erózió és egyéb káros hatások elleni védelmét. e) Ki kell bővíteni a vízgazdálkodási tudományos-kutató szervek együttműködését a kiemelt feladatok megoldása során. f) Gyorsítani kell a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés eredményeinek bevezetését a tervezési, építési és üzemi gyakorlatba. g) Tökéletesíteni kell a vízgazdálkodás irányításának szervezetét, formáit és módszereit, hasznosítva a legkorszerűbb információgyűjtési, értékelési és közlési módszereket.