Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vizmosáskötések 167 mögölt. A terület az egyes vízmosások vízgyűjtőinek megfelelően részvízgyűjtőkre tagolható. Jellemző ezekre a kis kiterjedésük, a legnagyobb vízgyűjtővel rendelkező mjuli Sárkánylyuk vízmosás is csupán 3,2 km

2 területről gyűjti össze a csapadékvizet, ugyanakkor nem ritkák a 0,3—0,4 km

2 kiterjedésű vízgyűjtő területek. Az 1% valószínűségű számított árvízhozamok 3—13 m

3/sec között változnak, ismételten ki kell azonban emelni a már többször említett Sárkánylyuk vízmosást, ahol 1959-ben a csapadéknyomokból visszaszámolva 21,5 m

3/s tetőző vízhozam vonult le. b) A Győr környéki vízmosáskötési munkák története Az előzőekben részletesen bemutatott területen a szakszerű vízmosáskötési munkálatok 1935-ben a nyuli Sárkánylyuk megkötésével indultak. Ezen munkák megkezdése előtt az érdekeltek az utak és lakóházak védelme céljából több helyen építettek elsősorban fa alapanyagú megkötő műveket, ezek azonban csak egyedi és ideiglenes jellegű beavatkozások voltak. 1935-ben a nyuli Sárkány lyuknak nevezett vízmosás elfajulása akkora méreteket öltött, hogy megkötése már csak nagyobbszabású és tervszerűen kiépített művekkel volt lehetséges. Az eróziós elfajulás ebben az időszakban kétségtelenül hazánk legnagyobb vízmosása volt, melynek mélysége helyenként a 35 m-t is meghaladta. Szabat! továbbfejlődés esetén a hátrarágódó fej a lakóépületeket, beltelkeket veszélyeztette. A vízmosás oldalán található folyton tovább romló úton a közlekedés veszélyes volt és számos állat és emberáldozatot követelt. A mintegy 200%-os esésű fenékben lezúduló víz és a hordalék a község belterületén a domb lábánál a befogadót állandóan feliszapolta és a községi belterületet többször elöntötte. A vázolt helyzet felszámolására a vízmosás fejét megkötötték, a továbbmélyülés és a partok alámosásának megakadályozására a feneket eséskoncentráló gátakkal belépcsőzték és burkolták, a vízmosás alsó végétől a befogadóig 1480 fm hosszban burkolt árkot létesítettek. A munkálatok alapvető célja az adott állapotok rögzítése volt. A kivitel 1935. áprilisától 1935. szeptemberéig tartott. A gátakhoz 1315 m

3 betonba ágyazott falazat és 3828 m

2 burkolat épült, a megmozgatott föld mennyisége 6200 m

3 volt. A munkálatok összköltsége 72 500 pengő volt. A Győri Kultúrmérnöki Hivatal által megkezdett munkálatok tulajdonképpen csak a negyvenes évek elején folytatódtak és a világháború okozta kényszerszünet miatt a felszabadulás után vettek nagyobb lendületet. Az egész területre összefogó rendezési terv nem készült, csak esetenként az egyes vízmosások rendezésekor készítettek általános tervet, amely terveken elsősorban a gátak kiosztását tervezték meg. A kiviteli munkák ütemezésekor elsősorban a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt nem tudtak az egyes vízmosások rendezésére törekedni, a beavatkozásokat mindenkor a műszakilag legszükségesebb pontokon, egyedi gátak beépítésével foganatosították. Ily módon az egyes vízmosások megkötése lépcsőzetesen, hosszabb idő alatt történt. Az előzőekben vázoltakból látható, hogy a bemutatandó vízmosáskötési munkák egy kozmetikázó jellegű munkafolyamat eredményei, ennek ellenére napjainkban több teljesen megkötött vízmosás van és összességében 97 db kisebb-nagyobb hordalékvisszalartó gát és mintegy 32 600 m'

1 különböző rendeltetésű burkolat található a szóban forgó területen. e) Az alkalmazott vízmosáskötési módszerek bemutatása Az előzőekben leírt vízmosásmegkötési munkák tervezésekor és építésekor az alábbi főbb módszereket alkalmazták: — A teljesen kifejlődött és elfajult vízmosások megkötését lépcsősen kialakítóit gálrendszerrel oldották meg (5. ábra). A megkötési munkákat minden esetben a további hátravágódás megakadályozására a fejek megkötésével kezdték. A vízmosás középső szakaszán hordalékvisszatartó gátakat alkalmaztak (в. ábra). — A gátak elhelyezését és magasságát több szempont mérlegelése után választották meg. Nevezetesen igyekeztek felhasználni a természetes fenéklépcsőket és szűkülete-