Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - A Vízügyi Közlemények száz éve

8 A Vízügyi Közlemények száz éve — rendszeresen megjelenő folyóirattá alakulva — 1918-ig most már kéthavonként 100 — 300 oldal terjedelmű füzetekkel jelent meg. Л történelmi sors — a huszadik század két világháborúja és a velük kapcsolatos passzív hatások — az ország vízgazdálkodási munkájának előrehaladásában és az ezt segítő Vízügyi Közlemények megjelenésében is nehézséget okozott. Az 1919—22. és 1924—27. évek közötti kényszerű szünet után azonban a munkája fokozatosan megerősödött. 1932 óta több nyelven készült összefoglalókkal kiegészítve jelent meg, aminek eredményeképpen a külföldi vízügyi-tudományos és műszaki kapcsolataink megalapítója lett. 1943—46-ig azután a kiadása újból szünetelt, azonban — a felszabadulás után — a földművelésügyi miniszter a lapnak újbóli megindítását, sőt az elmaradt 1943 — 45. évfolyamok újbóli összeállítását és kiadását is elrendelte. Ez idő óta a Vízügyi Közlemények — egy-két év alatt megerősödve — három évtizeden keresztül már a mai alakjában és tartalmával szolgálja a — most már sokkal szélesebb körű — komplex vízgazdálkodási kérdések tudományos és gyakorlati feladatainak megoldását. Műszaki folyóirat, de mindig igyekezett összekötő szerepet betölteni a tudomány és a gyakorlat között. Mindenkor szem előtt tartotta és tartja, hogy a népgazdaság szolgálatában az ország fejlődését és gazdagodását hatékonyan kell szolgálnia. A Vízügyi Közleményeket 1879 óta 1948-ig a földművelésügyi minisztérium, majd az utolsó években azok a főhatóságok adták ki, melyekhez a vízgazdálkodás feladatai tartoztak. 1954 óta pedig a vízügyi ágazatokat egyesítő Országos Vízügyi Hivatal megbízásából a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (ma Központ) gondoskodik a közzétételéről, mindenkor vigyázva arra, hogy a gyakorlati vízimérnöki munka tudományos alapokon álló segítője és irányítója legyen. A lap nem az írói ambíciók és igények kielégítője, hanem elsősorban a vízimérnök és a vízgazdálkodással foglalkozó, felsőbb képzettségű olvasó szükségletének szolgálója. A tanulmányokat vízgazdálkodásunk célkitűzéseinek megfelelően állítja össze úgy, hogy az a vízimérnök és vízgazdálkodással foglalkozó egyéb szakemberek széles körű munkájához és a gazdasági szakemberek tevékenységéhez mindenkor hasznos, tapasztalatokra felépített tanácsokat adjon. A tanulmányok tárgyköre: a hidrológia, hidraulika, hidrogeológia, talajmechanika, vízkémia, melyek az alaptudományok; az árvízmentesítés és-védelem, vízrendezés és-szabályozás, szennyvíz-elvezetés és -kezelés, víztisztítás és vízellátás, vízhasznosítások és vízvédelem, majd a vízépítés, melyek mint gyakorlati vízimérnöki tevékenységek; és a vízgazdálkodás és gazdaságtana, valamint a vízjog, melyek a tervezések ismeretének fejlesztését segítik és szolgálják. Ez alkalommal megemlékezünk a Vízügyi Közlemények megtervezésének, összeállításának és szerkesztésének munkáját a száz év alatt végző vízirnérnökökről is. Ezt a munkát a vízügyi szolgálat kiváló és lelkes tagjai végezték, így sorrendben 1879-től kezdve: Kvassay Jenő (1879—1889=11 év), Bogdánf

у Ödön (1890-1915 = 26 év), Schmid Ödön (1916-1918 = 3 év), Roliringer Sándor (1923=1 év), Kenessey Béla (1928-1935 = 8 év), Németh Endre (1936-1938 = 3 év), Szilágyi Gyula (1939-1941 = 3 év), Pataky Béla (1942-1943 = 2 év), dr. László/

f у Woldemár (1944-1958 = 15 év) és Ihrig Dénes (1959-1978 = 20 év). És talán még egy adattal is érdemes jellemezni a Vízügyi Közlemények százéves életét: megjelent összesen 239 rendes és 18 külön — terjedelem szerint — füzet, illetve kötet, mintegy 37 ezer magyar szövegű oldal terjedelemmel. Az időszakosan