Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

4. füzet - Gergely István: Az Egyesült Nemzetek Vízügyi Konferenciája

AZ EGYESÜLT NEMZETEK VÍZÜGYI KONFERENCIÁJA DR. GERGELY ISTVÁN államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, a Magyar Népköztársaság küldöttségének vezetője A Föld népességének gyorsuló ütemű növekedése, a szélsőséges éghajlati tényezők által előidézett árvizek és aszályok a világ közvéleményének figyelmét egyre inkább a vízgazdálkodás kérdéseire irányítják. Földünk édesvízi készlete összeségében ugyan elegendő lenne a jövő szükségleteinek fedezésére is, mégis növekvő gondot jelent, mert általában nem a megfelelő helyen, időben, minőségben és mennyiségben áll rendelkezésre. A hanyag, pazarló vízhasználatok, a rendelkezésre álló készletek szennyezése, az ésszerű tartalékok hiánya azzal fenyeget, hogy míg a világ lakossága a: elkövetkező évtizedekben megkétszereződik, a felhasználható víz mennyisége csökkenni, minősége romlani fog. Ez az ellentétes fejlődés olyan helyi vízválságokhoz vezethet, ami a társadalmi és gazdasági fejlődést lelassíthatja, egyes földrészeken korlátok közé szoríthatja. Ezeknek a problémáknak a nemzetközi felismerése indította az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsát arra, hogy a világ orszéigait 1977. március 14—25. napja között az argentínai Mar del I'lataban Vízügyi Konferenciára hívja össze. A Konferencia nem a vízgazdálkodás szakmai részletkérdéseit kívánta megtárgyalni, hanem azokhoz szólt, akik a vízgazdálkodás-politikai döntéseket kialakítják és meghozzák. A figyelmet olyan kérdésekre kívánták összpontosítani, hogy miként lehet a globálisan meghatározott vízkészletekből az emberiségnek mind a háztartási, mind az ipari és mezőgazdasági vízfogyasztások terén egyre növekvő igényeit kielégíteni, miként lehet segíteni ehhez я felkészülést az egyes országokban, egész régiókban és világszinten, hogy így a fenyegető vízprobléma elkerülhető legyen. Ennek megfelelően a napirend érdemi része a következő négy fő téma köré csoportosult : a) a világ jelenlegi vízhelyzetének, a készleteknek és az igényeknek a jelmérése és összevetése; b) a műszaki-technológiai intézkedések lehetőségei és korlátai; c) irányzatok és változatok kidolgozása a vízgazdálkodás hatékonyságának fokozására ; d) a vízválság elkerülését célzó akciójavaslatok kidolgozása. A Konferenciának különös jelentőséget ad, hogy kormányzati szinten ez volt az első olyan világméretű találkozó, amelyen szinte a Föld minden országából magasszintű küldöttségek képviselték kormányaikat és a vízgazdálkodás politikai-közgazdasági, valamint alapvető műszaki-szervezési kérdéseit vitatták meg. A Konferencia egyrészt globális méretekben mutatott irányt a vízgazdálkodás fejlesztésére, másrészt az egyes államok nemzeti, országos víz-