Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

484 Nagy I. M. és Sárdi A. I. táblázat A Kiskörei vízlépes« felvízállás és vízlépcsőnagyság adatai a függőleges elmozdulásmérések idején 1973-ban 1974-ben 1975-ben 1976-ban j felvíz mOrsz. vízlépcső cm i felvíz mOrsz. vízlépcső cm i felvíz mOrsz. vízlépcső cm j felvíz mOrsz. vízlépcső cm 1 83,16 0 9 86,40 0 13 88,94 0 16 89,52 0 2 85,84 318 10 87,14 200 14 87,49 416 17 87,78 723 3 87,43 541 11 88,88 0 15 87,50 633 18 87,52 654 4 87,06 109 12 87,59 482 5 87,47 401 6 87,46 646 7 86,68 683 8 87,40 590 oldala kevésbé, vízlépcső-növekedés hatására (alvízállás-csökkenés) jobban emelkedett, amit másként fogalmazva a műtárgy felvíz felé dőlésének nevezhetünk. Mindkét mozgás elsődlegesen a vízállások függvényeként jött létre. A továbbiakban vízlépcsőn a vízszintkülönbséget értjük. a) A műtárggsilllijedés és -dőlés elméleti alapjai Az előbbiek alapján tehát a műtárgy a vízállás-,a vízlépcső-, a felhajtóerő- és az alvízi vízteher-változások hatására kettős mozgást végez. Az egyik mozgás (e), a vízállás (felvíz) és a felhajtóerő függvényeként jön létre, és az egész műtárgy emelkedését vagy süllyedését okozza. A felhajtóerő a vízállás függvénye, így az egyszerűsített függvénykapcsolat az e = f(H, H,) (1) összefüggéssel jellemezhető, ahol e jelenti a függőleges elmozdulást, H a vízállást és Hf a felvízállást. Ebben az esetben a duzzasztómű pilléreinek alvízi és felvízi pontjai pillérenként azonos mértékben mozdulnak el a terhelésváltozásnak megfelelő irányba. A másik mozgás (d), a vízlépcső, a felhajtóerő és az alvízi vízteher függvényeként jön létre és a műtárgy felvíz felé dőlését fokozza vagy csökkenti. Az egyszerűsített függvénykapcsolat a d^S(Hf-Ha) (2) összefüggéssel jellemezhető, ahol d jelenti a műtárgy dőlését, Hf a felvízállást és H

a az alvízállást. Ebben az esetben az alvízi vízteher és a bemerülő pillérre ható felhajtóerő egyenesen arányos a vízlépcsővel és ezért a (2) összefüggésben levő közelítés tapasztalati arányossági tényező meghatározásával megengedhető. Az (1) és (2) összefüggés alapján felírhatjuk a műtárgy eredő mozgását, m-t m = e + d = f(H, Hf, Hf— H

a) (3) ahol a jelöléseket az előzőekben megadtuk. A konszolidációs folyamat befejeződése után a süllyedések a terheléstől és az altalaj rugalmassági modulusától függnek. A liiszterézis hurkok egy oe„ hajlású egyenessé alakulnak és a műtárgy mozgása a terhelés lineáris függvénye lesz. Tehát a mozgások az altalaj konszolidációja után sem szűnnek meg. Ennek a vízállástól (víztehertől) függő mozgásnak - emelkedésnek vagy süllyedésnek — a számszerűsítéséhez hosszabb idejű konszolidált adatsorra van szükség. A tapasztalat szerint ez az időtartam 15 — 20 év.