Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

4G4 Gajárszki Gy. és Gerencsér Á. — energiafelhasználás szempontjából — melyik a gazdaságosabb. Ez azonban nem biztos, hogy a leggazdaságosabb megoldás lesz. Elképzelhető ugyanis olyan itt fel nem tüntetett szivattyúösszetétel is, amelynek alkalmazása esetén még kedvezőbb átlagos teljesítményfelvétel adódik. Ily módon a feladat megoldásának második lépéseként, az adott legnagyobb szivattyútelepi vízhozamot alapul véve, célszerű különböző szivattyúösszetételű szivattyútelep-változatokat előállítani és ezeknek meghatározni a fajlagos teljesítményfelvételét, majd ezt követően a különböző változatokat a vízhozamigény kielégítése alapján összehasonlítva kiválasztani a legkedvezőbb energiafelhasználást eredményező megoldást. Az itt felsorolt mozzanatok könnyebb áttekinthetősége érdekében a következőkben — ismertetjük a több éve üzemben levő esőztető öntözőtelepeink átlagos vízliozameloszlását, — bemutatjuk a várható vízhozam eloszlásfüggvényét, — számpélda segítségével ismertetjük a különböző szivattyúösszetételű szivattyútelepek átlagos teljesítményfelvételének a meghatározásához kidolgozott módszert, majd — közöljük egy adott szivattyútelep kapcsolataira vonatkozó és különböző elméleti (standard) szivattyúk segítségével előállított szivattyúösszetétel-változások összehasonlításának eredményeit. b ) Szivattyútelepek vízhozameloszlása. A már több éve üzemben levő szivattyútelepek vízhozameloszlása Mint láttuk, a feladat megoldásához első lépésként a szivattyútelep vízhozameloszlását kell ismernünk. Ennek meghatározásakor pedig célszerű a már több éve üzemben levő szivattyútelepek üzemi adataira támaszkodni. Annak érdekében, hogy az adatokból levonható következtetések minél megbízhatóbbak legyenek, törekedni kellett arra, hogy minél több szivattyútelepről, minél hosszabb adatsort szerezzünk be. Az így kitűzött feladat megoldását azonban nagymértékben befolyásolta az, hogy a megépült telepek többsége csupán néhány éve van üzemben, s emellett a legtöbb helyen nincs megbízható vízhozam-regisztrálás. Ennek következtében meg kelleLt elégednünk két legrégebben üzembe helyezett öntözőfürt: a Balatonaligai és a Kalocsai Öntözőfürt szivattyútelepének az üzemi vizsgálatával. E telepek legfontosabb műszaki jellemzői a következők: A Balatonaligai Öntözőfürt automatikus vezérlésű „Főmű" szivattyútelepére négy darab 90 l/s névleges vízszállítású, 120 m névleges szállítómagasságú szivattyú van beépítve. A szivattyútelep összes vízszállítása 360 l/s. A Kalocsai Öntözőfürt mindkét (északi és déli) szivattyútelepére 4 — 4 db 186 l/s névleges vízszállítású, 80 m szállítómagasságú szivattyú került beépítésre. A tervezés szerint tehát egy-egy szivattyútelep vízszállítása 744 l/s. Mivel — mint azt korábban már említettük —, a megépült csővezeték súrlódási veszteségértékei kedvezőbbek, mint amit a tervezésnél figyelembe vettek, a szivattyútelepek kisebb szállítómagasság mellett a tervezettnél nagyobb vízszállítással is üzemben tarthatók. (Telepenként 800 l/s vízszállítást vehetünk figyelembe.) Lényeges ennél az öntözőfürtnél az is, hogy az Északi és Déli Öntözőtelep már több éve egy rendszerként működik. Ezért a két öntözőtelepet az értékelésnél egy rendszerként vettük figyelembe. A tényleges üzemi vízhozamadatok meghatározása érdekében a szivattyútelepekre beépített higanyúszós vízmennyiségmérők diagramjait vettük alapul. A regisztrálóműszereket üzem közben folyamatosan ellenőriztük. A Kalocsai Öntözőfürtnél az 1964 — 1971., a Balatonaligai Öntözőfürtnél az 1964—1969-es évek üzemi adatait dolgoztuk fel. A szivattyútelepek vízhozam-diagramjának a feldolgozásánál, az egyes szivattyútelepek vízhozamjainak teljes értéktartományát egyenlő részekre, osztályközökbe bontoLtuk. Az osztályközök felvételénél a balatonaligai szivattyútelepeknél 30 1/s-os, a kalocsai szivattyútelepeknél 50 1/s-os értéktartományok alkalmazása látszott a legcélravezetőbbnek. Az így elkészített diagramok adatait diagram-leolvasó segítségével