Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
3. füzet - Pintér János: A Sajó-térség vízgazdálkodási modellje
A SAJÓ-TÉRSÉG VÍZGAZDÁLKODÁSI MODELLJE PINTÉR JÁNOS 1 A gyakorlat által fevetett problémák leírására alkalmazott modelljeinket két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy bennük figyelembe vesszük-e a vizsgált helyzetet befolyásoló tényezők véletlenszerű viselkedését, vagy sem. Bár gyakran lehetőségünk nyílik a problémák determinisztikus megközelítésére — vagy pedig a rendelkezésre álló ismeretek hiányos volta, illetve a feladat bonyolultsága miatt erre kényszerülünk — az esetek jelentős hányadában nem tekinthetünk el ezek sztochasztikus jellegétől. Ez utóbbi csoportba sorolható a vízgazdálkodás számos problémája is, amelyek valósághű leírásához a változó hidrológiai viszonyok figyelembevétele szükséges. Alábbiakban egy sztochasztikus jellegű vízgazdálkodási modellre vonatkozó vizsgálatainkat foglaljuk össze. A probléma részletes tárgyalását illetően a [3] és [4] tanulmányokban foglaltakra, valamint az ott szereplő hivatkozásokra utalunk. 1. Az alapprobléma ismertetése A vizsgálni kívánt Sajó-térség az ország egyik legkoncentráltabb ipari területe. Vízgazdálkodásának fő problémáit az alábbiakban foglaljuk össze: — Az itt elhelyezkedő ipari létesítmények és települések vízigénye nagy; figyelembe véve azt a tényt, hogy a térség jelentős mértékű fejlesztés alatt áll, elsősorban az ipari és kommunális vízigények további növekedése várható. Ugyanakkor a terület jelentősebb vízfolyásait megvizsgálva magállapítható, hogy ezek vízhozamának éven belüli ingadozása általában igen jelentős, gyakran több tízszeres mértékű is lehet. Ennek következtében az év egyes időszakaiban a vízhiány már jelenleg is gondokat okoz. — A fentiekhez kapcsolódó igen súlyos probléma a Sajó-térség rendkívüli szennyvízterhelése. A Sajó már hazánkba is erősen szennyezett állapotban érkezik. Az egymás utáni nagy mértékű szennyvízkibocsátások következtében a folyó állapota nemcsak higiéniai szempontból válik elfogadhatatlanná, hanem a folyás alsóbb szakaszain elhelyezkedő vízfelhasználók lehetőségeit is csökkenti. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni azt a fontos körülményt, hogy a Tiszán, a Sajó-torkolat alatt, a részben már megvalósult komplex vízfelhasználás a Sajó befolyó vizével szemben is minőségi követelményeket támaszt. A fenti problémák megoldásának alapvetően két, egymást ki nem záró módszere vetődik fel: 1. Magasabb vízhozam biztosítása az érintett vízfolyások hozamának tározók útján való kiegyenlítésével. 1 Pintér János oki. matematikus, Egyetemi Számítóközpont (Budapest).
