Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

2. füzet - Hajós Béla-Böcskei László: A Rába folyó hidromechanizációs töltéserősítésének tapasztalatai

2()0 Hajós В.—Böcskei L. — a mentett oldali rézsű humusztalanítása, az anyag átkarolása depóniába a vízoldali rézsűre; — a töltésmagasításhoz szükséges kötött anyag kitermelése a mentett oldali rézsűről, átrakása depóniába a vízoldali rézsűre. Л kötött anyag gondosan elkülönítendő a humusztól; — a töltésszelvény erősítéséhez szükséges szemcsés anyag kitermelése a Rábából, szállítása hidromechanizációs úton a zagytérbe; — a szemcsés anyagból a tervezeit töltésszelvény illetőleg feltöltött terepszint kialakítása; — a vízoldali rézsűn tárolt kötött anyagból a töltésmagasítás elkészítése; — a menteit oldali rézsű humuszborítása az átrakott anyagból; — a töltéskorona kialakítása, rézsűképzés, füvesítés. Ez a technológiai sorrend tehát lényegében egyezik az eredetivel. Л változás a következő: a munkálatok időközben olyan szakaszra értek, ahol a Duna vísszaduzzasztó hatása már kisebb mértékben érvényesül, így a háttöltéshez szükséges szemcsés anyag menynyisége is csökken. Ez a körülmény alacsonyabb zagygátak építését igényli, és egyben a vezérgép nagyobb haladási ütemet érhet el. A fenti okok miatt a zagygátat építő földtoló a szükséges anyagot csak a töltés mentett oldali előterének humuszolása útján nyeri. A mentett oldali rézsű humuszanyagát pedig a töltésmagasításhoz szükséges kötött anyagtól elkülönítve dózer helyett kotróval karolják át a vízoldali rézsűre. Innen a befejező munka során, hasonló módon kerül vissza végleges helyére, a mentett oldali rézsű humuszborításaként. b) A kiszolgáló géplánc felépítése és munkája A hidromechanizációs földmunka vezérgépe a Master típusú szívó-nyomó úszókotró (2. ábra), melynek főbb műszaki paramétereit 1970-ben részletesen ismertettük [1|. Ehhez képest lényeges változás nincs. Időközben azonban nagymértékben fejlődött és kiforrott a szárazföldi géplánc munkája. A tapasztalatok szerint, a vezérgép optimális haladási ütemének biztosításához 3 db Sz—100-as típusú földtoló, és 4 db E-652-es forgófelsővázas kotró szükséges. A fenti gépeket a csőszerelési munkát segítő — lánctalpas vontatóra szerelt — GÓLYA típusú rakodógép egészíti ki. A bemutatott géplánc a folyamatos kiszolgálás mellett — az árvízvédelmi érdekeket is figyelembe véve — biztosítja azt is, hogy az egyidőben munka alá vont töltésszakasz hossza az 1,0—1,2 km-t ne haladja meg. A legkedvezőbbnek tűnő géplánc kialakításához természetesen több év építési tapasztalatainak összegezése volt szükséges. Különösen a kezdeti időszakban a kiszolgáló gépeknek sok holtideje, egymást keresztező átállása volt. A gépek mindig azt a legszükségesebb munkafázist végezték, amelyet az építésvezető ítélete határozott meg a gépek specializálása nélkül. A tervszerű, ütemes előrehaladást végső soron a géjAáncra a tapasztalati adatok alapján készített ciklogramos ütemterv biztosította (3. ábra). Az ütemterv összeállítása során gépenként megvizsgálták a teljesítőképességet, amelyet összevetettek az elvégzendő feladatokkal. Az eredmények alapján minden gépre megtervezték a teljesítmény—idő összefüggést, amelyet grafikusan ábrázolva a vonalas földmunka haladási ütemét kapták.