Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

Lebegőanyaghoz kötődő mikro szennyezők 191 A csapadékformában levő és lebegőanyaghoz kötődött szennyeződések viselkedése bonyolultabb. Ezek a szokásos értelemben vett elkeveredésen kíviil, méretüktől és a szennyezőanyag jellegétől függően ülepednek, majd lerakódhatnak, illetve felkeveredhetnek (utóbbiakat elsősorban a nem-permanens áramlás okozta viszonyok határozzák meg). Látható, hogy számos eltérő és kölcsönhatásban levő folyamairól van szó. így az oldat—csapadék átmenetet befolyásolja a hígulás is; az aggregációt és ülepedést a turbulenciaviszonyok; az ülepedést az aggregáció, az adszorpció, a fémszennyezők jellege stb., de sorolhatunk még eddig nem említett olyan tényezőket is, mint a pH, hőmérséklet stb. Kitűnik az is, hogy a leírt folyamat erősen fiigg a vízfolyás jellegétől, mint pl. geográfiai adottságok, hidraulikai és turbulenciaviszonyok, mederösszetétel, lebegőanyag-tartalom és a víz kémiai összetétele stb. Miután a vízfolyásba jutott szennyezőanyag a fenéküledékben, illetve a vízben — utóbbiban oldott állapotban vagy csapadék formájában — egyaránt jelen lehet, a folyamat matematikai leírásához modellezni kell mindhárom állapotot és fel kell tételezni a kölcsönhatást is ezek között. Anyagmérleg csak együttesen írható fel. Mindezekhez természetesen az összes részfolyamat matematikai megfogalmazása szükséges. A Sajón végzett vizsgálatok eredményei közül a 4. ábrán bemutatjuk a fenéküledék kadmium-szennyezettségének alakulását vízhozamváltozások — árhullámok — utáni időszakban. Jól látható, hogy az 1974 október-novemberi árvíz előtt a szennyezőforrás közelében kialakult felhalmozódást az árhullám kimosta és az alsóbb szakaszon szétterítette. 1975 márciusában már jellemző felhalmozódás mellett a Sajó alsó szakaszán még a végső Tiszába mosódás előtti állapotnak megfelelően nagyobb értékek adódtak, de júniusra inár az árvíz előttihez hasonló állapotot találtunk. Összegezve egyébként az 1974. évi kadmiumszennyezést, megállapítható, hogy a határszelvényben érkező 1745 kg kadmium mellett a Bábony patakon keresztül 13 276 kg kadmium terheli a Sajót. Ebből a Bábony patak torkolatától a felsőzsolcai szelvényig 9931 kg kadmium, azaz a Bábony patak okozta terhelés mintegy 75%-a halmozódott fel a fenéküledékben. Vizsgálataink igazolták, hogy egyes szennyeződések kimutatása, jellemzése során a fenéküledék a vízfolyás „memória"-egységének tekinthető, megőrzi azokat az ülepedésre hajlamos szennyeződéseket, amelyeket vízmintavételezéssel esetleg nein is tudunk regisztrálni. A fémszennyezők eltávolítása esetén áll legközelebb egymáshoz az ivóvíz-előkészítés és a szennyvíztisztítás során alkalmazott technológia. Ennek megfelelően ilyen irányú technológiai kutatásaink eredményei mindkét esetben hasznosíthatók. Vizsgálatokat végeztünk a Fővárosi Csatornázási Művek angyalföldi szennyvízátemelő telepén. Az ide érkező szennyvíz mintegy fele ipari eredetű, ennek ellenére az átlagos nehézfémtartalom viszonylag alacsony. Koncentrációcsúcsok — melyek az átlagkoncentráció 10—20-szorosát is elérik — csapadékos időjárás kezdetén mérhetők, inert a lefolyó csapadékvíz első lökéshulláma a csatornákban leülepedett, fémszennyezőkkel dúsult lebegőanyagot felkavarja és magával ragadja. A nehézférnek hidroxidjai általában rosszul oldódnak, nagytöbbségük már pH 7 érték közelében kiválik és a szennyvíz lebegőanyag frakciójával együtt a primer iszappal választható le.