Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Biró György-Farkas Péter-Literáthy Péter-Somlyódy László: Lebegőanyagokhoz kötődő mikroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetőségei

LEBEGŐ ANYAGHOZ KÖTŐDŐ MIKRO SZENNYEZŐ К TRANSZPORTJA ÉS ELTÁVOLÍTÁSUK LEHETŐSÉGEI DR. BENEDEK PÁL-DR. BIRÓ GYÖRGY-DR. FARKAS PÉTERDR. L1TEBÁTHY PÉTEB-DR. SOMLYÓDY LÁSZLÓ

2 Bevezetés, célkitűzés A vízi ökoszisztéma természetes önszabályozó képességét külső hatások veszélyeztetik. Feladatunk, hogy e hatások korlátozásával lehetővé tegyük a vízkészlet minőségének megfelelő szinten tartását. Az ezt biztosítani igyekvő ún. „vízminőségszabályozási" tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha kielégítő adatbázissal rendelkezik. Másszóval tehát, ha a vízszennyezés csökkentésére irányuló intézkedések — pl. szennyvíztisztítás — a szennyezőanyagoknak és a befogadó vizének kölcsönhatásából bekövetkező minőségi és mennyiségi változások megismerésén alapulnak. A szennyezőanyagok egy része a felszíni vizekben levő mikroorganizmusok élettevékenysége során biokémiai úton alakul át, míg másik része változatlan marad, ezek az ún. „biorezisztens" anyagok. Átalakulásra, lebomlásra elsősorban a szerves szennyeződések hajlamosak. A biorezisztens anyagok jelentős része szervetlen, de számos nagyon lassan bomló szervesanyagot is közéjük sorolunk, ahogy azt az I. táblázat mutatja. A természetes vizek élőlényei dinamikus egyensúlyban levő rendszert alkotnak, amely a táplálékláncban realizálódik. A vízbe jutó igen kis mennyiségű idegen anyag a tápláléklánc során feldúsul, egyre súlyosabb károsodást okozva a magasabb szintet képviselő állatoknál. Különösen fontos ez a jelenség az egyes peszticideknél : felhalmozódásuk halpusztuláshoz, a vízimadarak szaporodóképességének csökkenéséhez vezet. A réz, ólom, kadmium, higany, cianidion hatására — azok mennyiségétől függően — csökken a víz mikroorganizmusainak oxigénfogyasztása. Változik a halak aktivitása, légzésük üteme is. A nehézfémek csökkentik a növények fotoszintézisét. A detergensek közvetlen toxikus hatása sem elhanyagolható, de még lényegesebb a „schlepp"-hatás : elősegítik a mérgező anyagok felszívódását, fokozzák az íz- és szagrontó anyagok behatolásának lehetőségét a talajvízbe. Embernél elősegíthetik a rákokozó anyagok káros hatását. Az egészségkárosító mikroszennyezők mellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a pathogen mikroorganizmusokról, baktériumokról, vírusokról, amelyek többnyire szintén a víz lebegőanyagába ágyazódnak be. A Salmonella az élővízbe vezetés után több km távolságban is kimutatható. A felszíni vizekben levő élettelen környezet hatására a szennyezőanyagok fizikai-kémiai folyamatokkal jellemezhető átalakulással is változhatnak. A fizikai-kémiai folyamatok közül a kicsapódás és az adszorpció a leggyakoribb. Mindkét esetben a 1 Л tanulmányt az Országos Vízügyi Hivatal — Magyar Tudományos Akadémia Vízügyi Bizottsága 1976. december 20-i ülésén vitatta meg és javasolta közlésre. 2 Dr. Benedek Pál oki. mérnök, dr. Farkas Péter oki. vegyész-biológus, dr. Literáthy Péter oki. vegyészmérnök, dr. Somlyódy László oki. gépészmérnök, a műsz. tud. kandidátusa Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Vizminöségvédelmi Intézet (Budapest) és dr. Biró György tanszékvezető egyetemi tanár. Orvostudományi Egyetem (Pécs).