Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Szabó Ivánné: A "Duna-kanyar" üdülőkörzet vízgazdálkodás-fejlesztése

120 Megemlékezés jellegű tervezési munkálatok vezetője. Széleskörű hidrológiai felméréseknek és öntözési kísérleti területeknek létrehozását irányította. 1966-tól, mint a FAO által kiküldött vízgazdálkodási szakértő a Dél-Yemeni Népköztársaságban átfogó tanulmányt (Report on a General Programme of Water Development Studies for the Peples. Republic of Southern Yemen) készít az ország vízgazdálkodásának fejlesztésére. Összegyűjtötte és értékelte a felszíni és talajvízkészletre vonatkozó adatokat. Javaslatot készített a hidrológiai mérőhálózat kialakítására és elemezte az öntözési lehetőségeket. 1967-től központi műszaki ellenőrnek (Resident Engineer) megfelelő megbízatással a „Water Control and Management at the Shebelli River Somalia" széleskörő vízgazdálkodási munkálatokat irányítja. 1970 februárjában tudományos tanácsadói beosztásban, osztályvezetői megbízatással visszakerül a VITUKI-hoz. Elkészíti az „Irányelvek az árvízvédelmi létesítmények védőképességének fokozása" című VITUKI kiadványt. 1971 áprilisában pedig az OVH megbízta a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei beruházásának központi irányításával. 1972 február végén saját kérelmére nyugalomba vonult, de továbbra is, 1976 június végéig, mint tudományos tanácsadó irányította az árvízvédelmi gátak védőképességének növelésével, ill. helyreállításával kapcsolatos kutatásokat. * * * Hivatali feladatain túlmenően tevékenyen művelte a műszaki irodalmat. Hivatottan foglalkozott a viziközlekedés, — elsősorban a Duna—Tisza csatorna kérdésével. E tárgykörben jelent meg a Mérnöktovábbképző Intézet kiadásában a „Korszerű folyami kikötők és rakodók tervezése" című munkája. Társszerzője volt az FM kiadásában megjelent „Duna—Tisza csatorna" és „A Tiszatáj műszaki problémái" című a mélyépítőipari technikum vízműépítő tagozata számára írt tankönyveknek. Számos tanulmánya jelent meg a Vízügyi Közlemények, a Hidrológiai Közlöny, a Magyar Mezőgazdaság, a Magyar Hajózás, a Vízgazdálkodási Műszaki Szemle című folyóiratokban. Előadásokat tartott a tudományos egyesületekben és több OMFB által alapított munkabizottságnak volt tevékeny tagja. Tagja volt az MTA Hidrológiai és Vízgazdálkodási Főbizottságának, valamint a Hidrológiai Társaság elnökségének. Sokoldalú eredményes munkájért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemérem (1956), a Munka Érdemérem arany fokozatával (1972) tüntette ki. Két ízben az Építőipar Kiváló dolgozója, egy ízben pedig a Vízgazdálkodás Kiváló dolgozója, valamint a Kiváló Űjitó aranyfokozata címeket és jelvényeket nyerte el. .Jolánkai Gyula élete olyan időbe esett, amikor az évtizedek korszakokat jelentettek. Felkészültségével és vas szorgalmával már a két világháború között időben megnyerte felettesei bizalmát és így alkalma nvílt sokoldalú elméleti és gyakorlati képességeinek gyümölcsöztetésére.