Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Szabó Ivánné: A "Duna-kanyar" üdülőkörzet vízgazdálkodás-fejlesztése

118 Megemlékezés műszaki létesítmények tervezését irányította és ebben az időben behatóan — jövőbe látva — foglalkozott hazánk egyes nagy jelentőségű vízügyi problémáinak átfogó komplex megoldásával. A harmadik szakaszban (1963—1976) pedig az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetében (FAO) az afrikai fejlődő országok vízgazdálkodási kérdéseinek átfogó megoldásával foglalkozott, és munkásságával a magyar vizimérnöki karnak nemzetközi megbecsülést szerzett. A FAOból visszatérve a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI)-ban mint tudományos tanácsadó a magyar vízgazdálkodás jóformán minden ágazatában fejtett ki rendkívül eredményes munkásságot. A továbbiakban pályafutását ennek a három szakasznak megfelelően kíséreljük meg röviden áttekinteni. * * * 1. 1929 júniusától az akkori Kikötő Kormánybiztosságnál, majd jogutódjánál a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltségénél mint beosztott mérnök, a Duna-ág felduzzasztása által okozott vízkárok elhárításában, közöttük a makádi és tassi szivattyútelepek és csatornák építésében, kártalanítási ügyek rendezésében és kisajátítások bonyolításában vett részt. 1934 márciusától a szolnoki folyammérnöki, majd a miskolci kultúrmérnöki hivatalnál dolgozott. 1936-ig a Tisza középső szakaszán folyamszabályozási és árvízmentesítési munkálatokat tervezett és vezetett, 1936-tól pedig, mint a borsodi nyílt ártér lezárását megvalósító árvízmentesítő munkák főépítésvezetője — és részben tervezője — volt. 1937 augusztusától ismét a Soroksári Duna-ág munkálatainak kirendeltségénél intézte a kisajátítási ügyeket és irányította a Vízmester Iskola építését. 1938-ban a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi-Műszaki Főosztályára rendelték be, ahol kezdetben a Dunavölgyi Főcsatorna tehermentesítésének kérdésével, majd az árvízmentesítő társulatok által készített műtárgy tervek felülvizsgálatával, a szükséges módosítások megtervezésével és a jóváhagyásukat előkészítő szakértői vélemények elkészítésével foglalkozott. Emellett résztvett a siófoki vízlépcső tervezésében, feladata volt a Sió csatornázás és a Mura—Balaton csatorna tervezése. A felszabadulás után a Duna —Tisza csatorna felelős tervezője és építésének, 1947 után pedig a vízerőkihasználással kapcsolatos tervezéseknek, valamint gabonatárházak építésének irányítója. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) 1948-ban történt megalakulása után a tervezési és építési osztályon, mint osztályvezető helyettes a Duna-Tisza csatorna tervezésének és építésének vezetése mellett irányította a Sió csatornázás és a Iveleti-Főcsatorna tervezését is. 2. 19-50 januárjától az újonnan alakult Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézetben, majd jogutódjánál a Mélyépítési Tervező Vállalatnál dolgozott. Itt teljesedett ki legjobban széles látókörű, invenció-dús mérnöki teremtő munkaereje. Kezdetben mint főosztályvezető irányította a szivattyútelepek, a kikötők, a nagy-