Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

292 Borbély József Ahonnan u

0 = 6,25 cm értékkel a cső legfelső pontjának lesüllyedését jelenti egy mozdulatlan koordináta-rendszerhez viszonyítva. (Az um° negatív értéke azt jelenti, hogy a cső alsó pontja is lefelé, azaz a cső belső koordináta-rendszeréhez képest (lásd. 1. ábra) kifelé log elmozdulni.) A (12) összefüggés alapján az eddig kiszámított értékek behelyettesítésével с-щ 0,8-6,25 PH

=~T^V

=

1'

85 kp/cm

2 a cső felső síkjában értelmezendő határteherbírást igazoltuk. Figyelembe véve, hogy a cső fölé visszatöltött talaj terheléséből 0,5 kp/cm

2 terhelés adódik, a vizsgált cső beépítése a vázolt körülmények között akkor engedhető meg, ha a térszíni esetleges terhekből a csőre ható mértékadó terhelés kisebb 1,35 kp/cm

2 értéknél. 3. Műanjagesövek teherbírási jellemzőinek értékelése a Bodrov—Gorellik-módszerrel Bodrov — Gorellik-módszer fokozatos közelítéssel — esetenként több lépésben — bármilyen körszelvényű, talajba fektetett cső méretezési feladatának megoldására alkalmas. Ezzel szemben tény az, hogy aránylag egyszerű feladatok megoldásához a gyakorló tervező csak ritkán alkalmaz számítógépet. Ahhoz, hogy az ilyen méretezési módszerek eredményei közkinccsé váljanak, általában célszerű a meglevő programot a teljes — gyakorlatilag szóba jöhető skálára — „lefuttatni" és az eredményeket dimenzió nélküli függvények formájában megadni. A méretezési módszer 2. és 3. ábrákon összefoglalt eredményeit kétféleképpen teltük vizsgálat tárgyává. A 7. ábrán 400 mm átmérőjű PVC csatorna cső 3% átmérőváltozáshoz tartozó határteherbírását vizsgáltuk meg. Méretezési alapadatként fogadtuk el, hogy a cső 3 m mélyen kerül a talajba. Try = 75 — 90% homokágyazatot vizsgáltunk, de (a gyakorlatban általában nem megengedhetően) elhanyagoltuk a termett talaj igénybevételt módosító hatását. Az ábrán két görbe jelzi azt a két esetet, ha az előzőekben leírt 7. méretezési lépésben a vízszintes vagy a függőleges csődeformációkat határoljuk be. Jól látható, hogy adott vízszintes csődeiőrmáció eléréséhez — tömör ágyazatoknál — nagyobb cső fölötti terhelést (p) engedhetünk meg, mint ugyanolyan mértékű függőleges deformációk eléréséhez. Ezt a megállapítást nagyobb terhelésekre a gyakorlat igazolja és hatása — a 7. ábrával megegyezésben — az ágyazat tömörségének növelésével fokozott mértékben észlelhető. A 8. ábrán megvizsgáltuk — előző feltételek mellett — az alakváltozások kialakulását. A diagram a teljes ágyazati tömörségskálában igazolni látszik az U

0 + Ш80° = 2U90° (16) összefüggést. Szavakban kifejezve ez azt jelenti, hogy a cső deformációja a gyakorlatban szóba jöhető terheléseknél olyan, hogy a függőleges és a vízszintes átmérők megváltozása minden deformációs lépcsőnél közel azonos, azaz a hányadosuk jó közelítéssel egynek vehető. A 9. ábrán összehasonlítottuk a Bordov—Gorellik méretezési eljárással nyert deformációs értékeket az általánosan elfogadott — a Höganäs műanyag cső-gyártó vállalat által kidolgozott — méretezési módszer ugyanilyen jellemzőivel. Megállapítható, hogy a Bodrov —Gorellik módszer a hagyományos méretezési eljárásoknál sokkal „érzékenyebb" a cső merevségi jellemzőire. Ennek természetes következménye, hogy — bár az ágyazat teherbírást meghatározó szerepét ez a méretezés is jól tükrözi — a talaj teherviselésével kisebb mértékben számol, mint a Höganäs-módszer.