Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Lorberer Árpád: Salgótarján vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai és vízkészlet-gazdálkodási vizsgálatok

SALGÓTAIÍJÁN VÍZELLÁTÁSÁVAL KAPCSOLATOS HIDROGEOLÓGIAI ÉS VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁSI VIZSGÁLATOK LORBERER ÁRPÁD

1 Salgótarjánközvetlen környéke, az Észak-Nógrádi Iparvidék, vízgazdálkodási szempontból egyike a legkedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező területeinknek. Természetes felszíni és felszín alatti vízkészletei igen korlátozottak, a vizek minősége a különböző mesterséges beavatkozások következtében egyre nagyobb mértékben romlik, a vízigények viszont rohamosan növekednek. A tanulmány elsősorban a gyakorlat által felvetett kérdésekkel foglalkozik: azokat a vizsgálatokat ismerteti, amelyek lehetővé tették a felszín alatti vízkészletek pontosabb megismerését, a károsodások fokozatos felszámolását, a meglevő vízmüvek fejlesztését és a regionális vízellátással összehangolt optimális üzemük meghatározását. Az elméleti jelentőségű eredményeket — amelyek a salgótarjáni kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereire és az ilyen típusú kőzetekben érvényesülő hidromechanikai törvényszerűségekre vonatkoztak — részletesebben a Hidrológiai Közlönyben megjelent dolgozat tartalmazza.

2 A terület kiterjedését az 1. ábra szemlélteti a különböző hidrogeológiai feltárásokkal együtt, míg a 2. ábra a tanulmány valamennyi helyszínrajzi ábrájának ielmagyarázatait tartalmazza. 1. Földtani és hegységszerkezeti viszonyok Salgótarján és környéke az ún. „Északmagyarország—Délszlovákia-i paleogén — neogén medence" tartozéka. A medence aljzatát É-on gömöri típusú paleozóos átalakult kőzetek, D-en pedig bükki típusú mezozoikum (anizusi-ladini mészkövek) alkotják, amelyre jelentős üledékhiánnyal települ a város környezetében átlagosan kb. 3000 m vastag medencetöltelék. A medencekitöltés anyagából az idősebb paleogén tagok hiányoznak, az alsó oligocén kori üledékeket is csak a D-i, DK-i peremvidéken tárták fel egyes mélyfúrások. ÉNY-on viszont az alaphegységre közvetlenül a felső oligocén egri (katti) emeletbe sorolt képződmények következnek, amelyeknek jellegzetes galukonitos homok-, ill. homokkő kifejlődése egyúttal a legjelentősebb víztároló képződmény is. A fiatalabb harmadkort változatos szárazföldi — síkparti —partközeli—sekély tengeri üledékek, valamint a miocénkori andezit- és a felső pliocén bazaltvulkánosság termékei képviselik, amelyre negyedkori képződmények települtek (I. táblázat). Bonyolulttá teszik a földtani képet a tektonikai viszonyok. Amíg az oligocén 1 Lorberer Árpád. oki. mérnök, mérnökgeológus a Vízgazdálkodási Tudományos] Kutató Intézet III/3. Mélysegivíz kutatási osztályának tudományos munkatársa (Budapest)^ 2 L. Hidrológiai Közlöny, 55. évf. (1975) Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikaiparaméteréinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján c. tanulmányt.