Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság 585 ben legolcsóbb partfaltípust, meg kellett találni az iszap, agyag kotrásához és partrajuttatásához legmegfelelőbb géptípust. Tószabályozási munkáink lehetővé tételére számos hatósági lépést is meg kellett tenni. így mindenek előtt mindkét tó partvonalát kellett meghatározni, ahogy azt a Vízügyi Törvény előírta. Ez, illetőleg a Balatonon a parti sáv telkeinek elhabolás előtti mértékig való feltöltése érdekében indított eljárások több éves hatósági munkát igényeltek és ezek jelentős része most is folyik. c) Vízrendezési munkák A működési terület vízrajzi helyzetéből következően az Igazgatóság a vízrendezést nehéz körülmények között végzi. A fő befogadók rendezésének hosszú évekig gátja volt a megfelelő nagyságú beruházási lehetőség hiánya. Ennek egyenes következménye, hogy a kisvízfolyások rendezése a mai kor követelményeinek megfelelően nem folyhatott. A felszabadulást követő évek csak a régi és meg nem felelő méretek fenntartására szírkozhattak, változást legfejlebb az l:l-es rézsű helyett az l:l,5-re való áttérés jelenthetett, ami lényeges szelvénybővítésnek nem nevezhető. Csak a 111. ötéves tervben jutottunk odáig, hogy a két nagy befogadó meder, a Marcal és a Kapós kotrását elkezdhettük a nyári ávizek kiöntés nélküli levezetésének biztosítására. A IV. ötéves terv volt lényegében az első' tervciklus, amikor a vízrendezési tevékenység tervszerűen megindulhatott. Összességében elmondhatjuk, hogy kisvízfolyások kiépítettsége a tervidőszak végén mintegy 60%-os a 10%-os vízhozamhoz viszonyítva. A tervidőszakban fenntartási jellegű rendezésen túlmenően, mintegy 98 km vízfolyás átfogó rendezését végeztük el, ennek kapcsán megépítettünk 13 különböző méretű hidat. A vízrendezési ágazat terhére épült a fehérvárcsurgói tározó. Ez a mű jelenleg árvízcsúcscsökkentő tározó a Fejér megyei Gaja patakon. A Fejér megyei Bauxitbányák Rákhegy elnevezésű bauxittelepe felett folyik a patak, s miután a bánya aktív víztelenítéssel dolgozik, a meder áthelyezésére volt szükség. A nagyobb biztonság és a későbbi hasznosítás lehetősége miatt létesült a tározó, amelynek túlfolyójához csatlakozó meder a bányatelket megkerüli. A tározót 0,5% valószínűségű árvízhozam figyelembevételével méreteztük. Ennek értéke 84 m

3/s, amely a túlfolyó műtárgy zsilipeinek nyitott állapotában 30,5 m

3/s-re mérséklődő folyamatos vízsugárban tározódik. A max. árvízszinthez 223 ha vízfelület tartozik és ilyenkor 13 m legnagyobb vízmélység mellett a tározótér 14,5-10® m

3. A völgy elzárására 115 m hosszú, 15 m legnagyobb magasságú földgát épült. Tekintve, hogy a bal part irányában a felszínen van az alapkőzet, 1 m vastag vízzáró szőnyeg építése is indokolt volt. Csupán ehhez 100 ezer m

3 föld volt szükséges. A gátba 60 ezer m

3 földanyagot építettek be. A tározó keleti szélén 800 m hosszú oldaltöltést is szükséges volt építeni, amelyhez 63 ezer m

3 földanyag kellett. A későbbi vízhasznosítás igényeinek kielégítésére fenékürítő műtárgy is épült. A műtárgy 132 m hosszú 1,8x2,2

m belsőméretű cső, amely a felvízi oldalon vízkivételi toronnyal van ellátva. Ez természetesen a bányászat biztonsága érdekében vízmentesen le van zárva. V vízkivétel a csőalagútba beépíthető csővezeték útján lesz lehetséges. A túlfolyó műtárgy 2X2,65/2,65 m belső méretű 72 m hosszú iker vasbeton áteresz, amelynek felvízi oldalához zsilipkezelő torony épült. A beépített beton mennyisége 1300 m

3.