Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
4. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában
A KÖZÉPD UN A NTÜIJ VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG TEVÉKENYSÉGE A IV. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN KARÁSZI KÁLMÁN 1 A Vízügyi Igazgatóságok közül minden bizonnyal a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területe 2 a legváltozatosabb. A három megyére kiterjedő (Fejér, Tolna, Veszprém) terület (12 000 km 2) ( 1. ábra), magában foglalja a Dunántúli-középhegység jelentős részét a Balatonnal és a Velencei-tóval, a Mezőföldet a Fejér megyei Sárréttel, a Marcal medencét és a Tolna-baranyai dombság nagy részét. Ez a felsorolás is érzékelteti, hogy ezen a területen, a Dunától a Marcalig,az alföldi jellegű vidékektől a domb-, ill. hegyvidéki jellegű tájakig, minden megtalálható. Nyilvánvaló, hogy ez a sokarcúság nemcsak a domborzatban, hanem a vízrajzban is megnyilvánul, ami a területen működő tevékenység egyik legmeghatározóbb jellemzője. A terület minden csepp vizének a Duna a befogadója. A vizek legjelentősebb része a Sió, kisebb része a Marcal—Rába közvetítésével jut befogadójába. A Sió vízrendszer vízkészlete teljes egészében hazánk területéről származik. Az Igazgatóság kezelésébe tartozó vízfolyások hossza mintegy 1400 km, és ezek között olyanok is vannak, amelyek nyáron teljesen kiszáradnak. A nagyobb vízfolyásokon (Kapós, Nádor csatorna) a hóolvadásből származó árvizek okozzák a legveszélyesebb helyzeteket (1940, 1947, 1963). A területen levő Duna -jobbparti árvízvédelmi töltések több mint felére a jeges árvizek adnak mértékadó terhelést. A vízfolyások vízkészlete — a Dunáét kivéve — nem jelentős, szabad vízkészlettel általában már nem rendelkezünk. Ebből a szempontból különösen a Nádor-csatorna völgye van kedvezőtlen helyzetben, mert a vízgyűjtőn települt üzemek az amúgy is kis vízkészletet nagymértékben szennyezik, időszakonként minden hasznosításra alkalmatlanná téve. Az Igazgatóság területén csak a Bakony, illetve attól Nyi, ÉNyi irányba eső vidékeken kisebb vagy 1,0 az ariditás értéke, Dunaújváros, Paks környékén 1,2 és annál nagyobb értéket vesz fel. Ez utóbbi területen a tenyészidőben hulló csapadék 300 mm körül van. A terület jelentős részén az öntözés nagyon fontos terméshozam-növelő tényező. A terület egyik legjellegzetesebb problémáját a természeti kincsek kiaknázása jelenti. Az ajkai, balinkai szén-, az úrkúti mangán-, a nyírádi és iszkaszentgyörgyi bauxitbányák működése nagyrészt a karsztvízszint alatt fekvő ércvagyon kitermelését jelentik. A bauxittermelés lehetővé tételére nagymennyiségű ivóvíz minőségű vizet emelnek felszínre. A karsztvízszint süllyedésével a források (amelyben a Nádor vízgyűjtő bővelkedett), majd egyéb vízadó létesítmények hozama csökkent, illetve apadt el teljesen. A bányászat vízkészlet-gazdálkodási szempontból „káros" tevékenysége azzal vált „hasznossá", hogy lehetőséget teremtett regionális 1 Karászi Kálmán oki. mérnök, a Középilunántúll Vízügyi Igazgatóság (Székesfehérvár) igazgatója « Л vízügyi igazgatóságok átnézetes térképvázlatán 4. számmal jelölt.
