Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Sáfián János: Hajdúhátsági többcélú vízgazdálkodási rendszer öntözőtelepeinek kialakítása

552 Sáfián János keinek vízszállítása 60 l/s, míg a 21—28 jelű öntözőtelepeknél 80 l/s volt a méretezés alapja. A figyelembe vett nyomócső súrlódási veszetesége a nyomásközpont és az utolsó hidráns között egységesen 30m. Javasolt kialakítási formák: a 11, 12, 15, 16, 21, 22, 25, 26 számúak között a HTVR hatásterületén az utolsó négy változat. Az ábra üzemi szempontból azonos fajlagos kiépítésű, ugyanolyan mértékadó hidránsnyomással (4,5 att) számított öntözőtelepek adatait tartalmazza. Az eredmények több irányú tájékoztatást adnak az alábbiak szerint: — Azonos értékű öntözővíz kiszolgálása esetén a nyomásközpont hatásterületének növelése mind az anyagfelhasználást, mind a költségigényt növeli. Ha a nyomásközpont centrikus elhelyezkedésű, a növekedés mértéke kisebb. — A mellékvezetékek, ill. a tömb hosszúsági méretének növelése szintén költség- és anyagnövelő hatású, ami egyébként növeli a 6 nap alatt beöntözhető területet is. A növekedés mértéke az ábráról leolvasható. A HTVR viszonylatában megállapítható, hogy a 2400X1400 m-es méretű tömbök alkalmazása esetén a 30 000 ha öntözésfejlesztés a főműre települt nyomásközpontokkal megoldható. A helyszínrajzon jelzett tömbök bruttó területe 32 200 ha. Természetesen a jelzés nélküli terület is öntözhető, de az drágábban, a jelzett tömbök a kedvező vízellátású területek. Amennyiben a főműhöz viszonyítva az ellátandó terület alacsonyabb, akkor csökken a beruházási költség, és ha magasabban van, vagy vasút, műút stb. keresztezi, akkor növekszik a költségigény. A vizsgált csőhálózat-kialakítások, az üzemek öntözővíz kiszolgálását a nagyüzemi igényeknek megfelelően elégítik ki, pl. gördülő szárnyvezeték üzeme esetén átrakás nélkül, a gép előre-hátra mozgatásával oldható meg az öntözés. Öntözővizet koncentráltan, a nagy teljesítményű gépek teljesítményének megfelelően tudja biztosítani a csőhálózat. b) A nyomásközpontok kialakítása Az elmúlt években kivitelezett vagy tervezett nyomásközpontok kialakítására jellemző volt a viszonylag összetett feladat és az automatikus üzem iránti igény. A fentiek ellenére gondoskodni kellett az üzemi személyzet elhelyezéséről és szociális kiszolgálásukról. A témával kapcsolatos elemző vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a nyomásközpontok költségének mindössze kis része az alapvető feladatot ellátó szivattyúk költsége, és a nyomásközpontok kialakításánál a járulékos létesítmények és berendezések visszaszorításával lehet a leghatékonyabb eredményt elérni. Azzal a feladategyszerűsítéssel, hogy egy szivattyú egy mellékvezetéket lát el öntözővízzel, a létesítmény kialakítása, bonyolultsága nagymértékben leegyszerűsödik. Azzal a módosítással, hogy automatikus üzemről távvezérelt üzemre térünk át, a megnövekedett vezérlési üzembiztonság lehetővé teszi a kezelő nélküli üzemmódot. A kezelő nélküli távvezérelt üzemmód feltétele többek között az, hogy a szivattyúk indítását és leállítását, a kezelővel üzemben tartott nyomásközpontnál gazdaságosabban oldja meg. A félstabil öntözőtelepek hidránsainál az emberi beavatkozás gazdasági kiküszöbölése nem várható, ezért a távvezérlés helyéül ez kívánkozik.