Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Szappanos Ferenc-Széles István-Virág Mihály: A Kapos vízfolyás rendezése tározással

A KAPOS VÍZRENDEZÉSE TAROZÁSSAL SZAPPANOS FERENC-SZÉLES ISTVÁN-VIRÁG MIHÁLYI A Kapós vízfolyás a Sió legjelentősebb jobb oldali mellékága. Völgyének hoszsza 113 km, a kialakult vagy kiépített medrének összes hossza pedig 111 km. Vízgyűjtő területe a torkolatnál 3243 km

2. A Kapós 0—65 + 280 kin szelvények közötti szakasza a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében van, míg a 65 + 280 km szelvény — a dombóvár— sásdi közút — feletti szakasza a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területére esik. A torkolattól a 101 + 343 km szelvényig állami kezelés alá tartozik. A Kapós — tanulmányunk tárgyát képező — felső 46 km hosszú szakaszának vízgyűjtő területe 1220 km

2 (1. ábra). Ennek a vízgyűjtőnek nagyobb része az észak-somogyi, kisebb része a zselici dombvidék területén fekszik. Legalacsonyabb pontja az említett műút hídjának környezetében 114,00 m A. f. magasságú, míg a vízgyűjtőt körülhatároló dombvonulatok a déli oldalon 200 — 280, nyugaton 160—200, északon 230—300, keleten pedig 140—210 m magasságig emelkednek, meredekebb északi és lankásabb déli lejtőkkel. A Kapós széles — és csak Kaposvár felett összeszűkülő — fővölgyéhez mindkét oldalon számos, egymással közel párhuzamos észak—déli irányú mellékvölgy csatlakozik, melyek mindegyike egy-egy mellékvízfolyást táplál. Általában jellemző a széles völgyfenék, melyet viszonylag meredek völgyoldalak szegélyeznek. A tárgyalt vízgyűjtő 64%-a a Kapós bal partján, 36%-a pedig a jobb partján van, melyről a bal parton tizenhárom, jobb parton pedig tizenegy jelentékenyebb — 202 km, illetve 121 km összhosszúságú — mellékvízfolyás vize ömlik a Kapósba. Az egykori Kaposberek ingoványos mocsárvilágának lecsapolására az első kezdeményező lépések még Mária Terézia korában voltak. Az első átfogó rendezési tervet 1815-ben Beszédes József készítette. Ennek kvitelezésére alakult 1820-ban a Kaposvári Társulat, amely a völgyfenéki Kapos-medret 1835-ig meg is építette. Megfelelő karbantartás hiányában azonban a meder feliszapolódott és már a múlt század második felében visszasüllyedt a völgy korábbi ősállapotába. A következő mederrendezés több évtizedes munka eredményeként 1932-ben fejeződött be, de akkor is hiányosan, mert az összefüggő rendezett depóniák kialakításához több helyen hiányzott a földanyag. A Kapós alsó, 0 — 65 + 280 km szelvények közötti szakaszának legutóbbi, a mai igényeknek megfelelő rendezése 1972-ben fejeződött be. A rendezés során a meder a Qin%-os árvízhozamok kiöntésmentes levezetésére épült. Ettől eltérés a Baranya csatorna betorkolása felett volt, ugyanis a 63+120—65 + 280 kin szelvények között a meder számított Q

1

0% = 63 m

3/s helyett csak 47 m

3/s vízhozamra épült. Ennek L Szappanos Ferenc oki. mérnök, szakmérnök; Széles István oki. mérnök, szakmérnök; Virág Mihály üzemmérnök, Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság (í'écs).