Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Csuka József: Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség közötti összefüggések feltárása

Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség 521 clenkori technikai színvonala az amerikai típusban felel meg jobban a kor követelménycinek. Ennek előnyét igazolja, hogy 1925—1930 között az USA már az infrastruktúra területén is elfoglalja azt a vezető helyet, amit gazdasága az általános fejlettségi színvonal tekintetében már korábban elért. 1950—1955 között az országok infrastrukturális színvonala lényegében a gazdasági fejlettségnek megfelelő arányok szerint rendeződik el. Ez a rendezettség 1965 — 1968 között is fennmaradt, mint ahogy azt a 4. ábra is bemutatja. Az infrastrukturális színvonal pontszáma viszonyított érték. Az az érték 100, ahol az infrastruktúrát kifejező naturális mutató értéke a legnagyobb. Minden egyes mutatószámra valamely országra ezt a maximális értéket megállapítva, a többi ország adatát az adott naturális mutató esetében ehhez a maximumhoz viszonyították [4]. Az így kapott számértéket egy-egy országra átlagolva a kapott pontérték az illető ország infrastrukturális színvonalának mutatója. Ez szerepel a 4. ábrán. A 4. ábrából kitűnik, hogy a gazdasági fejlettség színvonala egyértelműen meghatároz egy szükséges infrastrukturális fejlettséget. Л gazdasági fejlődés tehát arányos fejlesztést követel meg mind a termelő, mind az infrastrukturális létesítmények területén. A gazdaságfejlesztés elméletének és gyakorlati politikájának egyik legfontosabb kérdése a beruházási döntés. Ezért alapvető az infrastrukturális beruházások nagyságára és fejlesztési ütemére vonatkozó vizsgálat. a) A vízgazdálkodási infrastruktúra és a közvetlen termelő beruházások közötti helyettesítési viszony A tartós és megalapozott gazdasági növekedés csak mennyiségileg bővülő és egyre korszerűbb összetételű állóeszköz-állománnyal, illetve ennek megfelelő kapacitásokkal mehet végbe. Ennek elengedhetetlen feltétele az állóeszközök egyszerű és bővített újratermelése. A vízgazdálkodási infrastruktúra fejlesztése szempontjából alapvető kérdés, hogy az infrastrukturális beruházás milyen mértékben előfeltétele a közvetlen termelő tevékenységnek. Ahhoz ugyanis, hogy egy területen gazdasági tevékenység kibontakozhassék vagy további fejlődés következzen be, az alapvető beruházások körében a természeti és termelési környezet alkalmassá tétele is szükséges. A szükségesség mértékének felismerését az nehezíti, hogy az infrastruktúra — jelen esetben a vízgazdálkodás — és a közvetlen termelő ágazatok közötti kapcsolat technológiailag még nem kellően megalapozott. Az összefüggés úgy jelentkezik, hogy minél nagyobb a közvetlen termelő tevékenység egységnyi kibocsátásának termelési költsége, annál kevésbé megfelelő a térség gazdasági infrastruktúrája. Ez annak következtében áll elő, hogy a társadalmi vagy gazdasági nagytérségi összevont (integrált) igények kielégítésére alkalmas infrastrukturális létesítményeket helyi, egyedi megoldásokkal kell helyettesíteni, amelyek összköltsége nagyobb az integrált igények kielégítésére alkalmas megoldásnál. Ezért feltételezhető bizonyos helyettesítési viszony a közvetlen termelési költségek és az infrastrukturális létesítmények költségei között (5. ábra). Az ábrázolás során fel kell tételezni, hogy az infrastrukturális költségek nem szerepelnek a követlen termelőtevékenység költségkalkulációiban. Az a görbe egy adott termelőberuházás eredményeként létrehozott követlen termelőtevékenység