Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Csuka József: Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség közötti összefüggések feltárása

Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség 519 Az infrastruktúra társadalmi újratermelési folyamatban betöltött szerepe alapján termelői és fogyasztói jellegű infrastruktúra ágazatokra osztható. A vízgazdálkodás, sokrétű tevékenységének megfelelően, mind a termelői, mind a fogyasztási jellegű infrastruktúra része. Helgét az infrastruktúra ágazati rendszerében az alábbiakban foglaljuk össze: 1. Termelő jellegű infrastruktúra ágazatai: a) anyagi szolgáltatást nyújtók: energiaszolgáltatás, áruszállítás, közlekedés, távközlés, öntözés, ipari vízellátás, lecsapolás, szennyvíztisztítás, tűzvédelem; b) nem anyagi szolgálatást nyújtók: szakoktatás, nevelés, kutatás, munkahelyi egészségvédelem. 2. Fogyasztási jellegű infrastruktúra ágazatai: a) anyagi szolgálatást nyújtók: ivóvízellátás, egészségvédelem, környezetvédelem, levegőtisztítás, parkok, lakásgazdaság, távfűtés, személyközlekedés, kiskereskedelem. b) nem anyagi szolgálatást nyújtók: közművelődés, rádió, televízió, közbiztonság, közigazgatás (részben), honvédelem (részben). [Egyes szakírók a fogyasztási jellegű infrastruktúrát két nagy csoportra bontják: a szociális és különleges infrastrukturális ágazatok csoportjára. Az utóbbiba sorolják a társadalom védelmét szolgáló (közbiztonság és honvédelem), valamint igazgatását végző szervezeteket. Más vélemények szerint a termelői infrastruktúrába kellene sorolni a legfontosabb alapanyagokat előállító iparágakat (pl.: kohászat, szénbányászat) is.] A gazdasági fejlődés érdekében infrastrukturális beruházás szükséges. Ezt bizonyítja az a tény, hogy minden országban az összes beruházásnak jelentős százaléka infrastrukturális beruházás. A fejlett európai országokra vonatkozó statisztikai adatok szerint a bruttó hazai termékből ( GNP) való részesedése 4% és 10% között mozog. Általában az összes beruházások egynegyede—egyharmada jut az infrastruktúrára. (Ez az arány a villamosenergia, gáztermelés, vízgazdálkodás, közlekedés, raktározás, hírközlés és közszolgálat szektorok körére vonatkozik.) Mivel a vízgazdálkodással szembeni igényt nagyrészt megszabja a lakásellátás, egészségügyi ellátás, oktatás, kultúra színvonala — és az infrastruktúra szerkezetét kifejező arányok meghatározhatók — célszerű e tényezőkkel együtt szélesebb körű infrastruktúrára vonatkozó vizsgálatot végezni, amely mind a népgazdaság egészéhez fűződő külső, mind a belső összefüggések megvilágítását elősegíti. Az infrastruktúra fejlődésére vonatkozó vizsgálatok, amelyek az országokat az infrastruktúra színvonala alapján rangsorolják és a népgazdasági fejlettséggel összefüggésbe hozzák, a fejlesztés lehetséges változataira vonatkozó értékes tájékoztatást nyújtanak. 1860—1870 között az infrastrukturális ellátottságot tekintve Belgium, Anglia, Svájc, Franciaország állt az első négy helyen. Ez azt jelentette, hogy a kiépített infrastruktúra szinte készen várta a modern iparosodást, vagyis az infrastruktúra kialakítása lényegében megelőzi a gyors ütemű ipari fejlődést. Ez az infrastruktúra nein az ipari forradalom, hanem az azt megelőző gazdaságtörténeti időszak terméke. Az európai városok tekintélyes része a nagyipart megelőző árutermelés kialakulásával párhuzamosan jött létre, amely már a nagyipar számára is biztosította a működés kezdeti feltételeit. 188ő—l!)05 között az USA a 17-ik helyről a 7. helyre zárkózik fel, míg Anglia a 3. helyet foglalja el. 1925—30 között azonban az USA már az első helyen áll. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy az USA bár gazdasági fejlettségét tekintve