Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet - Csuka József: Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség közötti összefüggések feltárása

Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség 517 III. táblázat A földrészek népesség- és {jazdiisárji fejlődésének üteme 1965—1971 közötti időszakban évi átlagos növekedési ráták (%) népesség egy főre eső GNP max átlag max átlag Európa 3,4 1,02 7,8 4,51 Afrika 3,5 2,20 7,7 2,17 Ázsia 9,6 3,01 17,8 3,54 Észak- és Közép-Amerika 11,2 2,33 6,0 2,86 Dél-Amerika 3,5 2,95 5,2 2,62 Óceánia és Indonézia 3,5 2,98 5,7 2,08 Л fejlődő és a fejlett országok növekedési rátáját egybevetve arra lehet következtetni, hogy a két országcsoport fejlettségi színvonala közötti különbség nőni fogA gazdasági prognózisok a fejlődő országok évi gazdasági növekedési rátáját 2% köríti becslik. Ezt a III. táblázat adatai is megerősítik. Л fejlett országok egy főre eső bruttó hazai terméknövekedését 2000-ig tekintő tervek 3,3%-os növekedési rátát vesznek figyelembe. Eszerint a 2000. év körül a fejlődő országok egy főre eső bruttó hazai terméke 600 $ körül alakulhat (1970-ben 260-270 $), míg a fejlett országoké eléri a 8000 $-t (1970-ben 3300 $). (Az értékek 1970-es USA $-ban és árakon értendők.) így az 1970-es 10:1 arány harminc év múlva 13:1 arányra változhat. A gazdasági fejlettségi szint nemcsak kontinensenként, hanem kontinensünkön, Európán belül, sőt a Duna-medencében is differenciált, 820 és 3200 dollár/fő között változik (IV. táblázat). A gazdasági fejlettséget kifejező bruttó nemzeti termelés, a gazdasági fejlettségi szint, a maihoz hasonlóan a jövőben is differenciált lesz, s ennek függvényében a vízgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos igények és lehetőségek is eltérőek. A vízgazdálkodás fejlesztési igényeit és lehetőségeit tehát a gazdasági fejlettségi szint függvényében célszerű vizsgálni, amely az összehangolt vízgyűjtőfejlesztés, a hidrológiai egység különböző gazdasági rendszerek érdekében való komplex szabályozását alapozhatja meg. 3. A vízgazdálkodási infrastruktúra és a gazdasági fejlettség összefüggése Az infrastruktúrán a nemzeti vagyonnak azt a meghatározott részét értik, amely sem anyagi javak létrehozását, sem azok elfogyasztását közvetlenül nem szolgálja, és amely a gazdasági fejlettség adott szintjén, a mindenkori technika követelményeinek megfelelően a termelés-elosztás-fogyasztás folyamatának zavartalan mozgásterét hivatott biztosítani. Röviden: a társadalmi újratermelési folyamathoz szükséges üzemen kívüli társadalmi-gazdasági környezetet jelenti. A vízgazdálkodás, mivel a társadalom széles körű tevékenységének feltéleleit teremti meg, az infrastruktúra részének tekinthető.