Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
4. füzet - Csuka József: Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség közötti összefüggések feltárása
Vízgazdálkodás és a gazdasági fejlettség 515 alapján a vízigények becslése a feladat. A döntés az igényeket optimálisan kielégítő komplex vízgazdálkodási rendszer (3. ábra) elemeit képező műszaki létesítmények kombinációjának meghatározására irányul, mérlegelve a gazdasági, természeti, jogi, politikai és szociális vonzatokat, figyelembe véve a fizikai törvényeket az élet és a természeti környezet más területén várható hatásokat. 2. A gazdasági fejlettség és a vízigény kapcsolata A vízkészletek igénybevétele a gazdasági növekedéssel nő. Ez egyrészt annak következtében jelentkezik, hogy az ipari, mezőgazdasági termelés bővülése és az urbanizálódás hatására növekszik a vízhasználat, másrészt a gazdasági növekedés eredményeként képződnek a vízkészletek hasznosithatóvá tételére és hasznosítására alkalmas vízgazdálkodási létesítmények megvalósításához szükséges pénzügyi források. A vízigények és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot a II. táblázat adatai alapján többváltozós regressziós elemzéssel vizsgálva a VK=2,№-GNP°3O S-NE 02S O-0Т°' ш (1) összefüggés jellemzi, ahol VK — egy főre jutó vízkivétel (m : !/fő/év), GNP — egy főre jutó bruttó nemzeti termelés (dollár/fő, 1971. évi piaci áron), NE - népesség (1000 fő), ÖT — öntözött terület a művelt terület százalékában (%). Exponenciális függvények esetében a kitevő a függő változónak a független változó szerinti parciális elaszticitása, amely a függő változó (VK) százalékos növekedését jelenti, ha a független változó (GNP) 1%-kal nő. Ez azt jelenti, hogy a bruttó nemzeti termelés 1%-os növeléséhez az egy főre jutó vízkivételt 0,3%-kal szükséges növelni. A vízkivétel nagysága egyébként a népesség és az öntözött terület arányának növekedésével is egyértelmű növekedést tükröz. Az (1) összefüggés elsősorban a vízgazdálkodás extenzív szakaszára jellemző, amikor a növekvő vízigényeket a természetes vízkészletek fokozottabb igénybevételével elégítik ki. A vízgazdálkodás intenzív szakaszában a hasznosítható vízkészletek csökkenésével az ismételt vízhasználatok terjednek el, és ekkor a teljes vízforgalom a vízhasználat jellemző mutatója. Az eddigi eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a vízgazdálkodás fejlesztésére vonatkozó igényt alapvetően a gazdasági fejlődés és a népesség alakulása határozza meg. Ezért figyelmet érdemel a Világbank (International Bank for Reconstruction and Development) 1973-ban — kontinensek szerint tagoltan — közzétett, a világ 189 országának gazdasági fejlődését jellemző adatai. Az adatok szerint kontinensenként a gazdasági fejlődés és népesség növekedési ütemére 1965 — 71. között a III. táblázatban bemutatott növekedési ráták állapíthatók meg. Az (1) összefüggés és a fenti adatokból kitűnik, hogy Európában a gazdasági növekedés következtében évente átlagosan 1,58%-kal, a népesség növekedése következtében pedig 0,25%-kal, azaz összesen 1,83%-kal nő az egy főre eső vízkivétel. Más területeken a népesség növekedése 0,6-0,7%-os, a gazdasági növekedés pedig 0,6-0,9%-os vízkivétel-növekedést válthat ki évente.
