Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

4. füzet

500 Dr. Németh Endre Németh Endre több mint öt évtizedes munkásságát nehéz lenne részletesen felsorolni, hiszen tudományos munkássága az egész magyar vízimérnöki tevékenységet nagymértékben segítette és még napjainkban is segíti. E munkássága során élharcosa volt a magyar Alföld öntözés-megszervezésének, az öntözéses mezőgazdaság elterjesztésének. Tíz év alatt mintegy 25 tógazdaság tervét készítette el és működött közre azok megépítésében. Lampl Hugóval és Trümmer Árpáddal közösen 1936-ban elkészítette az Alföld öntözési kerettervét, majd irányítóan dolgozott a tiszafüredi öntözőrendszer tervezésében, a mintegy 11 500 hektáros öntözőhálózat, több mint 100 műtárgy megépítésében. Tervezője volt a Mátravidéki Erőmű vízellátási rendszereinek is. Gyakorlati mérnöki munkáját a legmagasabb elméleti szinten végezte. Nagy nyelvismeretét felhasználva megismerte a külföldi kutatások eredményeit, azokat — elsősorban az öntözés területén — nemcsak hasznosította, hanem saját munkájával továbbfejlesztette. Ilyen előzmények után nyert 1941-ben egyetemi tanári kinevezést és vette át az I. sz. Vízépítéstani Tanszék vezetését. 22 éven át végezte oktató-nevelő munkáját, amit szívügyének tekintett. A vízépítőrnérnöki szaktudomány számos területét művelte: „Hidrológia és Hidrometria" című tankönyve úttörő jelentőségű ezen az alaptárgyi területen, amelyet igen fejlett matematikai alapok felhasználásával, a tőle megszokott szabatosággal írt meg. „Hidromechanika" c. könyvében a hidraulikának érdeklődése középpontjában álló, legkedvesebb elméleti kérdéseit tárgyalja. Németh Endre méltán nevezhető a jelenlegi mérnök nemzedék oktatójának és nevelőjének, mivel több évtizedes oktatói-nevelői és tudományos kutatói működése alatt iskolát teremtett mind a műszaki felsőoktatás, mind a kutatás területén. A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara több alkalommal: 1946, 1947-ben, majd 1950-ben és 1951-ben választotta dékánná. Mint egyetemi vezető igen jól hasznosította évtizedes államigazgatási gyakorlatát, s tevékenyen vett részt az Építőmérnöki Kar felszabadulás utáni újjászervezésében, az első oktatási reformok megvalósításában, a vízimérnökképzés korszerűsítésében. E munkássága során mindig tiszteletben tartotta a hagyományokat, de örömmel, lelkesen fordult az új, a korszerű felé, s egy-egy reformtörekvést magáévá téve: annak élharcosává vált. Mint szakterületének kiváló tudósa, aktívan részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási, Vízépítési és Hidrológiai Bizottságának vezetésében, mint hosszú ideig annak alelnöke, és fáradhatatlanul dolgozott a Magyar Hidrológiai Társaságban. Munkája elismerésének látható jeleit nehéz lenne felsorolni. Két alkalommal kapta meg a Munka Érdemérem arany fokozatát. Tudományos munkája és egész életműve elismeréseként a Budapesti Műszaki Egyetem 1966-ban díszdoktorává avatta. De ugyanezzel a legmagasabb elimeréssel tüntette ki őt a Grenoble-i és a Padova-i Egyetem, míg a Toulouse-i Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadta. Töbh kitüntető érmet kapott a Hidrológiai Társaságtól. Kiemelkedő munkájáért legutóbb — egy-két évvel ezelőtt — a tudományos tevékenység egyik legmagasabb kitüntetésével, az Eötvös Loránd- és a Vásárhelyi-díj arany fokozatával tüntették ki. Felidézni a múltat mindig fájdalmas, ha az tanítómesterünkkel, atyai barátunkkal kapcsolatos. Vigaszt nemigen meríthetünk belőle. De biztatást, irány-