Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

488 Nem permanens vízmozgás vízellátó-hálózatokban 491 Nicht-permanente Wasserbewegung in den Wasserversorgungsiietzcn von Dr. Maschinening. Sz. Schneider In Fernleitungsrohren macht sich die nicht-permanente Wasserbewegung in dreierlei Formen bemerkbar: als sog. Auslauf, als elastische Druckschwankung und als Mischströmung. Diese Betriebszustände stellen Übergänge zwischen zwei, mit permanententer "Wasserbewegung charakterisierbaren Zustände dar. Man versucht, den nicht-permanenten Bewegungszustand durch Anwendung der sog. Trennschaltung bzw. eines Windkessels (oder eines Vertikalrohres) zu regeln. Der Auslauf kann von der Druckschwankung mittels des dimensionlosen Parameters o = t/4T unterschieden werden. Die Elastizität kann (etwas willkürlich) vernachlässigt werden, sooft ua5. Dabei bezeichnet t die Schwankungszeit des periodischen Auslaufs und T die Zeit der elastichen Druckschwankung. Nach gewissen praktischen Vereinfachungen beschäftigt sich die Studie gesondert mit dem Auslauf und der Druckschwankung. Es werden einfache Methoden gezeigt und anhand von Zahlenbeispielen erläutert (Bilder 2—5.). Im Zahlenbeispiel kommt auch die Mischströmung vor. In den Zahlenbeispielen wird die permanente Strömung für dasselbe Versorgungsnetz, von demselben Betriebszustand (Speicherfüllung) ausgehend, auf vier verschiedenen Wegen berechnet. In drei Fällen erfolgt der Schutz gegen Druckschwankung mit, in einem Fall ohne Vertikalrohr. Aus den ohne Vertikalrohr errechneten Ergebnissen geht hervor, daß es zweckmäßig ist, den Gang der Druckschwankung im Netze als eine Zufallserscheinung in Betracht zu ziehen. Im Zahlenbeispiel Nr. 5. wird der Auslauf vom Betriebszustand des Spitzenverbrauchs ausgehend untersucht. Als Endresultat kann festgestellt werden, daß die Netzhydraulik zwecks Anwendbarkeit der modernen rechentechnischen Methoden weiterentwickelt werden muß. KÖNYVISME RTETËS Hajnal István, Márton József, Regele Zoltán: Résfalak építése Hajnal István, Márton József, Regele Zoltán : Résfalak építése. Budapest, Műszaki Könyvkiadó 1075. 320 oldal 222 ábra, 40 fénykép, 21 táblázat, 80 Irodalmi hivatkozás. Az alapozási kérdésekkel foglalkozó szakemberek több mint 10 éves igényét elégíti ki Hajnal, Márton, Regele szerzők „Résfalak építése" című könyve. A kilenc fejezetre tagozódó mű foglalkozik a résfalak tervezésével és építésével kapcsolatosan felmerülő, szinte valamennyi kérdéssel és némi betekintést nyújt a kutatási munkákba is. A bevezetőben az eljárás alapelvének ismertetése után a szerzők értelmezik a réseléssel kapcsolatosan leggyakrabban használatos kifejezéseket. Ugyanis nemcsak a hazai, de a külföldi szakirodalomban található elnevezések sem egységesek. A könyv második fejezete a réseléses eljárással készíthető mérnöki szerkezeteket osztályozza, alakjuk, anyaguk és rendeltetésük szerint. Ez az ábrákkal gazdagon ellátott fejezet a szivárgás g átló, az alapozási célokra szolgáló, a szádfalként alkalmazott, valamint a vegyes rendeltetésű (teherhordó és szivárgásgátló) résfalak készítését tárgyalja és alkalmazásukra számos példát mutat be. A résfalépítés során használatos anyagokat (cement, bentonit, vegyszerek, betonacél stb.) ismertetik a szerzők a könyv harmadik fejezetében. A résfalkészítés vezérgépeinek (réselőgépek) ismertetésével kezdődő negyedik fejezet a résfalépítő géplánc további egységeit taglalja, jól rendezett felosztásban. A rés-