Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

VÍZÉPÍTŐ VÁLLALATOK TERMELÉSI PROGRAMJÁNAK ÉS ERŐFORRÁS KÉSZLETÉNEK EGYENSÚLYVIZSGÁLATA BOGNÁR GYŐZŐ és NYÁRÁDY-BERZSENYI GYŐZŐI A vállalatok életében egyre pontosabban kell meghatározni a gazdálkodás elemeit. A fejlődés intenzív szakaszában az erőforrások legnagyobb mértékű kihasználását kell biztosítani. Nem elég mindössze használni az eszközöket és erőket, hanem a korszerű vállatvezető a leghatékonyabb kihasználásra is gondot fordít. A hatékony gazdálkodás egyik fázisa annak a megállapítása, hogy mire használja a vállalat az erőforrásait. Ez a vállalkozási taktika kérdése. Azt kell vizsgálni, hogy az adott környezetben, a piaci és kapacitásfeltételek ismeretében milyen termékösszetétel biztosítja a legjobb gazdálkodási eredményt. Építőipari vállalatoknál a termékeket egymástól megkülönböztető paraméterek között a létrehozás helyét is számításba kell venni. A legjobb gazdasági eredmény egyik megjelenési formája a legnagyobb nyereség. Ez azonban nem általánosítható. Egyes esetekben más fontos népgazdasági célkitűzés megvalósítása is lehet az, mint pl. a vízügyi igazgatóságok gyakorlatában az adott keretekből való legnagyobb műszaki teljesítmény elérése. A második hatékonyságot növelő munkafázis már a termelés során valósul meg, amikor az adott feladatok elvégzésén kell az optimális gazdasági eredményt elérni az erőforrások felhasználása ellenében. Ennek eszköze a munka- és üzemszervezés. A feladatok között úgy osztja el az erőforrásokat, hogy megfelelően biztosítsa a célkitűzések beteljesülését. Ez lehet a határidő betartása, minél korábbi befejezés, legkisebb élőmunka-felhasználás stb. Bármilyen gazdálkodási fázisban lehet a vállalat tevékenysége, mindenképpen szükség van a feladatok és erőforrások számbavételére és köziül levő összefüggések felírására. Ennek mikéntje és pontossága megszabja a további értékét, használhatóságát. Az építőipar, így a vízépítőipar gyakorlatában ez az eljárás még meglehetősen kezdetleges formájában van. Ha végeznek is ilyet, az kézzel történik, minden matematikai eszköz vagy eljárás mellőzésével. Az alábbiakban sorra kerülő rövid ismertetés célja közreadni egy rendkívül egyszerű módszert, amelyet akkor alkalmazott az OVII Vízgazdálkodási Tröszt, amikor a rendelkezésre álló erőforrások felhasználását elemezte a hatékonyságuk növelése céljából. A kapacitás ily módon való megfogása segítségére lehet minden vállalatnak, amikor a vállalkozási programjának a célkitűzéseit akarja megfogalmazni, vagy amikor a termelési feladatokra osztja el a gépeit, illetve a rendelkezésére álló munkaerőt. A példa egyszerűsítése érdekében a pillanatnyilag leginkább hiányzó munkaerő és néhány kapacitást meghatározó gép felsorolásán kívül más erőforrást nem tüntettünk fel a technológiai mátrixon. Először egyetlen vállalat termelésével foglalkozunk, majd a vizsgálatot kiterjesztjük több vállalatból álló, nagyobb egységre. A gondolatmenet egyszerűen abból áll, hogy a számításba vehető technológiáknak a fajlagos erőforrásigényeit fel kell írni egy technológiai mátrixba, amelynek annyi oszlopa van, ahány technológiát (vagy terméket) veszünk számításba és annyi sora, ahány felé bontjuk az erőforrásokat. A mátrix azt mondja meg, hogy az adott technológiából (vagy termékből) végzett egységnyi feladathoz mennyi kell az adott erőforrásból. 1 Bognár Győző oki. mérnök, gazdasági mérnök, az 0\'H Vízgazdálkodási Tröszt vezérigazgató-helyettese és Nyáráily-Berzsenyi Győző oki. mérnök, oki. közgazdász mérnök az OV'H Vízgazdálkodási Tröszt osztályvezetője.