Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Magyarország vízgazdálkodási területi szerveinek tevékenysége a IV. ötéves terv időszakában

A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 443 •3. A megvalósítás szükséges sorrendjének megállapításánál döntő volt az 1970. évi árvízi tapasztalat és az ezt követően végzett hidrológiai vizsgálat. Azoknak az öblözeteknek az árvízvédelmi rendszerét kellett elsősorban fejlesztenünk, amelyeknek árvízi biztonságát a fentiek alapján nein tartottuk kielégítőnek. Ezek mellett figyelembe kellett venni az árvízmentesítés általános szabályait: a töltések kiépítését öblözetenként felülről lefelé haladó sorrendben, míg a közép- és nagyvízi meder szabályozását lehetőleg alulról felfelé haladó sorrendben kell végrehajtani. Ezen megfontolások alapján az árvíz sújtotta Tisza—Szamos közi öblözetben az országhatárral párhuzamos záró g át rend szer (másodrendű védvonalak) kiépítését még 1970-ben elkezdtük, és a IV. ötéves terv végére befejeztük. A Szamos nagyvízi mederrendezési munkálatait 1973-ban tudtuk megindítani, a munka folytatódik a következő (V., majd VI.) ötéves tervek időszakában is. Közben Tiszabecs és Vásárosnamény között a legszükségesebb helyeken elvégeztük a töltés magasítását és bevédtiik a töltést veszélyesen megközelítő folyókanyarulatokat (2. ábra). b ) Folyószabályozás Az árvízmentesítéssel közvetlenül vagy közvetve mindig kapcsolatban van a folyószabályozási tevékenység. A IV. ötéves tervben két olyan — hosszabb folyószakaszt felölelő - szabályozást végeztünk, amelyekre vonatkozó elképzelések jóval az 1970. évi árvíz előtt megfogalmazódtak. A dombrád—tiszatelki beruházás 1968-ban el is kezdődött, s mind ez, mind pedig a tiszaszalkai mederátvágás és a kapcsolódó folyószakasz rendezése jól beleillenek az árvízmentesítés fejlesztési elgondolásainkról az előbbiekben vázolt keretbe. A Dombrád és Tiszatelek közötti (583—592 fkm) Tisza-szakasz a tiszalöki duzzazstás felső határán van. Itt az 1860—62-ben végrehajtott átvágások óta számottevő folyószabályozási munka nem volt. A kanyarok szabadon vándoroltak, s az utóbbi időben — egyre növekvő amplitúdójuk következtében — veszélyesen megközelítették az árvízvédelmi töltéseket. A tiszalöki vízlépcső üzembe helyezését követően — kisvizes időszakban — a hirtelen eséstörés fokozott hordaléklerakódást, gázlósodást eredményezett. A szabályozatlan, gázlós mederviszonyok fokozták a jég elakadásának, torlódásának — már a duzzasztás kezdete előtt is tapasztalt — veszélyét, esetenként (pl. 1967 telén) olyan torlaszok képződtek, amelyek következtében előállt vízszintemelkedés megközelítette a LNV-t. A szabályozási munkák során összesen 7300 m hosszirányú művet (partvédőmű, vezetőmű, depónia) és 20 db keresztirányú művet (sarkantyú, bekötőgát, keresztgát) építettünk meg. A partvédőművek mindenütt kőterítés-kőszórásból állnak: az építési vízszint felett a szabályozási magasságig kőterítés, alatta a meder mélypontjáig kőszórás van 30 cm-es átlagos vastagságban. Rőzsepokrócot nem használtunk, a szemcsés mederanyag miatt a Bodrog torkolat feletti Tisza-szakaszon ennek alkalmazása tapasztalataink szerint mellőzhető. A szabályozási szint feletti partoldalon 1 : l-es földrézsűt alakítottunk ki. Rajta egy-két év alatt új fűzes verődik fel, megfelelő karbantartásával (2—3 évenkénti levágás) a partoldal állékonynak bizonyul. A keresztirányú művek 1 m-es koronával, 1:1 felvízi és 1:1,5 alvízi rézsűvel épültek. Mivel a szükséges 123 ezer m

3-nyi követ a környék bányái nem tudták a kívánt ütemben szállítani, a keresztirányú művek fóliazsákba rakott földmaggal készültek (3. ábra). Ez az építési mód olcsóbb, jobban szervezhető és jobban gépe-