Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Dávid László-Duckstein, Lucien: Vízgyűjtő fejlesztési alternatívák értékelése költésg-hatékonyság elemzéssel

364 Dávid L,. és Duckstein L. portja az I. és II. rendszerből tevődik össze. Ez mindenesetre a 0,7 < p==0,8 és 0,5

arg>0,2 szintek között igaz. Ez azt is mutatja, hogy e két rendszer kiválasztása viszonylag érzéketlen a (p, q) küszöbértékekre. Ha ebben a tartományban azonban az öt rendszer közül kell választanunk egyet, akkor végeredményben a II. rendszer kerül az első helyre. Ez az az alternatíva, amely a vizsgált kritériumok és feltételek szerint legésszerűbbnek ítélhető. 9. Éltékelés és következtetések Mint az 1. fejezetben említettük az eredeti költséghatékonyság módszer érzékenységvizsgálatot, valamint az alkalmazott ésszerűsítések és feltételezések dokumentálását előirányozza. Az érzékenységvizsgálatot, amely a továbbiakban bővíthető, e tanulmány keretében az eljárás 8. lépésében végeztük el, amikor értékeltük a (p, q) küszöbértékek változtatásának hatását. Az ésszerűsítések és feltételezések legtöbbjét a tanulmány a megfelelő fejezetekben mutatta be. Az előírások és hatékonyságmérők kiválasztása természetesen változtatható. További kritériumok vezethetők be, például a víz időszakos rendelkezésre állása az év során, a hasznos tározótérfogat, vagy a különböző víz- és energiaveszteségek. Ezeket a kritériumokat közvetetten a IV. táblázat 12 hatékonyságmérője is tartalmazza. E kérdés megítélésénél mindenképpen célszerű figyelembe vennünk Kazanowski (1968) és Chaemsaithong et al. (1974) véleményét, amely szerint a túl sok független kritérium bevezetése a költséghatékonyság elemzésbe nehézségeket okozhat. Hasonló a helyzet az alternatívák számának megállapításánál. Elsősorban a tanulmány módszertani jellege és az áttekinthetőségre törekvés miatt vizsgáltunk csupán öt változatot. A rendszerek rangsorolásának eredményeként néhány olyan változat választható ki, amelyek előnyben részesíthetők a többivel szemben. Az előnyben részesített rendszerek optimális összevonása megfontolható. Jelen esetben az I. és II. rendszerek megfelelő egyesítése vezethet a végső megoldáshoz. A bemutatott vizsgálat eredményei az alábbi, fontosabb következtetésekre vezetnek : 1. a költséghatékonyság mint tervezési módszer eredményesen alkalmazható a vízgyűjtőfejlesztés megfelelő megalapozásához; 2. a társadalmi szempontokat tartalmazó fontosabb tényezőket mind pénzügyi jellemzőkkel, mind minőségi megfontolásokkal célszerű figyelembe venni; 3. a különböző vízigények és az ezzel összefüggő szennyvíztermelés bizonytalanságait a távlati tervezésben — a tanulmányban ismertetett eljárás szerint — valószínűségi eloszlásfüggvény alkalmazásával lehet számításba venni; 4. a hasznosítható vízkészlet, a vízfelhasználás, a szennyvíztermelés és az ismételt vízfelhasználás egységes rendszert alkot, amelynek elemei egymással részlegesen helyettesíthetők; 5. a teljes energiafogyasztás és a csúcsenergia-termelés mérlege, valamint a vízellátás, a szennyvízelhelyezés és az ismételt vízfelhasználás energiaigényei a tervezés fontos szempontjait képezik és ezeket külön is célszerű figyelembe venni; 6. az ELECTRE világos és egyszerű módszert jelent a költséghatékonyságelemzés eredményezte alternatív vízgazdálkodási rendszerek rangsorolására.