Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Dávid László-Duckstein, Lucien: Vízgyűjtő fejlesztési alternatívák értékelése költésg-hatékonyság elemzéssel

362 Dávid L,. és Duckstein L. Hasonlóképpen számítható az alternatívák páronkénti összehasonlításából valamennyi egyezőségi index. Az így nyert adatok az alábbi mátrixba rendezhetők: Esetünkben ez az egyezőségi mátrix a következő: C = c(/,j) = - - 0,70 0,30 0,05 0,02 0,30 0,25 .0,05 0,05 0,95 0,98 0,65 0,45 0,70 0,75 0,35 -Ï 0,27 0,95i 0,95 0,55 0,73 A különbözőségi index meghatározásához valamennyi hatékonyságmérő értékelésére alkalmas léptéktartományt kell felvenni, amely lehetővé teszi a kritériumok megítélése közötti különbségek összehasonlítását. A léptéktartomány meghatározásának egyszerű módja az, hogy minden kritériumra például maximálisan 20 pontig terjedő bizonyos pontszámot állapítunk meg (a 20-as szám nem befolyásolja az algoritmust és az egyezőségi index meghatározására szolgáló súlyozószámok összege, illetve a különbözőségi index kifejezéséhez használt léptéktartomány maximális értéke nem szükségszerű, hogy azonos értékű legyen). így jutunk el a VI. táblázatban bemutatott léptéktartományokhoz. Látható például, hogy a föld- és erdőhasználat az egyik fontos kritérium, de kritériumok közötti fontossága abból tűnik ki, hogy a megadott léptéktartomány, a legjobb és a legrosszabb megítélés között (10) mindössze fele a maximálisan megadható tartománynak (20). A fentiek alapján a különbözőségi index a teljes léptéktartományra vonatkoztatott, nem egyező kritériumok tényleges megítélése különbségére eső léptéktartományainak maximumával ^fejezhető ki: az í>/ feltételt kielégítő kritériumok tényleges megítéléskülönbségére eső léptéktartományainak maximuma a teljes léptéktartomány Például határozzuk meg a d(III, IV) különbözőségi indexet. A c(III, IV) egyezőségi index,számításából ismerjük, hogy a III < IV feltétel az 5, 8, 10, 11 kritériumok esetére nem igaz. Ezek azok a kritériumok, amelyeket a különbözőségi index számításához használunk. Az 5. kritérium (üdülés) esetén a léptéktartomány 16 (lásd VI. táblázat) négy megítéléssel (nagyon jó, jó, kielégítő, rossz). Ezért minden megítélés négy egységet jelent. A IV. és III. rendszerek esetén a megítélések sorrendben rossz és kielégítő minősítésűek (lásd IV. táblázat). A különbség így közöttük négy egység. (Ha a megítélés jó és rossz lenne, akkor a különbség nyolc egység lenne.) Ezután a különbség kifejezésére szolgáló egységek számát elosztjuk a maximális léptéktartománnyal, amely esetünkben 20-szal egyenlő (VI. táblázat). A különbözőségi index az 5.j,kritériumra a IV. és III. rendszerek között'a fentiek alapján 4:20= 0,200-del egyenlő. Hasonlóképpen kiszámítva a különbözőségi indexet a 8, 10, 11 kritériumokra az eredmények sorrendben 0,125, 0,250, 0,125. Ezután a 4 tényező közül a maximális értéket választjuk ki, amely esetünkben 0,250.