Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Szlávik Lajos: Az 1974. évi körös-völgyi árvíz hidrológiai jellemzése

Az 1974. évi Körös-völgyi árvíz 25 A fordított hurokgörbe Remelénél VI. 16-án, Gyulánál VI. 18-án csatlakozik az áradó ági vízhozamgörbéhez; ezután a szokásos hurokgörbe követhető nyomon. A ténylegesen észlelt vízhozam-idősorok ábrázolásából látható, hogy mind a remetei, mind a gyulai árhullámképre jellemző a töltésmegnyitások utáni néhány órában a vízhozam hirtelen megnövekedése. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a mérőszelvények alatt néhány km-es távolságban levő töltésmegnyitások a közvetlen közelben levő folyószakaszokon a mederben tározódott vizet hirtelen leszívták. Ez a jelenség a vésztározás hidrológiája szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír. A helyesen megválasztott tározási időpontban viszonylag kis mennyiségű víz kieresztése is biztosíthatja a kívánt hatás elérését: a töltésekre nehezedő terhelést néhány km-es hullámtéri szakaszon tározott víz kivezetése nagy mértékben lecsökkentheti. Ha a vésztározás valamilyen módon szabályozható vízkieresztéssel oldható meg, akkor az a jelenség jól hasznosítható: a helyi leszívás után a to\ábbi kieresztés mértéke mérlegelhető. A helyi leszívás hatását Remeténél 10, Gyulánál 15 órán át lehetett érezni, az ebből eredő kifolyt vízmennyiség 1,92, ill. 3,20, összesen tehát 5,12 millió m

3 (l. 13. ábrán). A részletes vízhozammérések alapján képet kaptunk a töltésmegnyitásokon kifolyó vízhozam nagyságrendjéről és időbeli alakulásáról. Ez a kérdés hidraulikai úton nehezen közelíthető, mivel a szelvények alakja időben gyorsan változó, a töltésmegnyitások méretei miatt az oldalbukókra ismert hidraulikai összefüggések nem alkalmazhatók, a rövid csatornaszakaszra felírható összefüggések viszont részletes vízállásészleléseket igényelnek a fel- és alvíz felől egyaránt. A hidrológiai számítások szerint a töltésmegnyitásokon kifolyó vízhozam csúcsértéke 780 m

3/sec volt VI. 15-én 18 órakor, ebből 135 in

3/sec a medertározódás csökkenéséből, 645 m

3/sec pedig a felülről érkező víz kifolyásából származott (10. ábra). A felülről érkező víz kifolyásából származó csúcsérték 670 m

3/sec VI. 15-én 20 órakor, ez a két folyón abban az időben levonuló vízhozamösszeg 64%-a. Ez az arány 30 órán keresztül alig változik és csak azután kezd fokozatosan csökkenni és további 48 óra múlva éri el a nullát. Ennek alapján közelítésnek elfogadható az, hogy a Körösök esetében hasonló feltételeknél az érkező vízhozam kb. 2/3 részének kifolyására kell tartósan számítani. A vésztározás legszembetűnőbb és leglényegesebb hidrológiai tapasztalatát a 11. ábra mutatja, ahol feltüntettük az összesen W térfogatú víz kieresztésével Remeténél és Gyulánál elért Ah apadást (nem vizsgáltuk külön, hogy melyik folyóból mennyi víz folyt ki). Látható, hogy 10 millió m

3 víz kieresztésével Remeténél 170 cm, Gyulánál 135 cm árnpasztást lehetett elérni ; 15 millió m

3-nél ezek az értékek Remeténél 200 cm-re, Gyulánál 155 cm-re nőttek. Az apadási görbék kb. ezen a ponton megtörtek, a további vízkieresztés az árapasztás szempontjából ennél az árhullámnál már nem jelentős hatású. Pl.