Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

308 Szigyártó Zoltán A fejlesztő munka eredményeinek már ez az ugyan még viszonylag kevés számú, de esetenként azért mégis nagy volumenű munkát érintő hasznosítása alapján is egyértelműen megállapítható, hogy a népgazdaság számára a kutató-fejlesztő munka összesen és kereken 1,8 millió forintot kitevő költsége (I. táblázat) már régen meg­térült. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt a hasznosítás mértéké­vel meg is lehetünk elégedve. Az ismertetett fejlesztő munka, módszereiből adódóan, azonban egyúttal arra is határozott támpontot adott, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy ilyen jellegű fejlesztés eredményeinek valóban országos méretű alkalmazását el lehessen érni. A tervezőkkel való szoros együttműködés ugyanis meggyőzött arról, hogy az új módszerek, berendezések alkalmazása ma szinte kizárólag az egyes személyek beállí­tottságától függ, s a fennálló tervezői normatívák és a fennálló szokások inkább gá­tolják, mint elősegítik ezek alkalmazását. A szükséges tömeges méretű alkalmazást így a feladatok megoldása és a megoldás publikálása útján elérni nem lehet. Ehhez többet kell tenni. És éppen ez a többlet az, amit a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság és a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Intézet a következő IV. öt éves tervidőszak végéig, a meg­levő és bevált szerződéses formák fenntartásával elvégzésre előirányzott. Ez idő alatt ugyanis az Országos Vízügyi Hivatal egyetértésének a megszerzésével el szeretnénk érni azt, hogy a felülről vezérelt öntözőcsatornák műtárgyainak a tervezéséhez az új berendezéstípusokból, a szükséges méretváltozatok figyelembevételével, adaptál­ható, kész kiviteli tervek álljanak a rendelkezésre. Szeretnénk, hogy elkészüljön egy olyan részletes útmutató, amely a kezdő mérnök, s a nagyobb gyakorlattal rendelkező technikusok számára is világos módon rögzíti az ilyen rendszerek tervezése és fel­újítása során követendő szempontokat, eljárásokat. Szeretnénk továbbá azt is, hogy az elvégzett fejlesztési munka során kapott eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítésére kipróbált, országos méretekben is alkalmazható előírás álljon rendel­kezésre arra is, hogy a felülről vezérelt rendszerek üzemviteli szabályzatát miképpen kell elkészíteni. Ezeknek a főbb, általános jellegű feladatoknak a megoldása érdekében végzett munkálatokhoz kapcsolódnának azután azok, amelyek célja a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egyes konkrét, gyakorlati fejlesztési feladatainak a megoldása: olyanok mint a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer létesítésével kapcsolatos fejlesztési feladatok, vagy a Tiszalöki Öntözőrendszer rekonstrukciója, amely utóbbi­val kapcsolatban máris gyümölcsöző együttműködés alakult ki. Ezek tehát azok a távolabbi célok, amelyek elérése érdekében, a vázolt fejlesztési munkák eredményeire alapozva a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság a fejlesztési munka folytatását 1973-ban megindította az „Irányelvek kidolgozása az öntözőcsatorna rendszerek felújítási munkáihoz" elnevezésű téma keretében. Minden remény meg­van arra, hogy az ezek eléréséhez szükséges munkákat az Országos Vízügyi Hivatal fejlesztési terveibe megfelelő módon be lehet iktatni, s így biztosítva lesz a fejlesztés eredményeinek további, az eddiginél lényegesen szélesebb körű gyakorlati alkalma is. Ami a felületi öntözések fejlesztését illeti, meg kell állapítani, hogy ennek el­érésére nem elég egy messzetekintő vízügyi igazgatóság, amely a kérdés fontosságát felismerve megbízást ad a fejlesztő munkára: nem elég, hogy a kutatók is magukévá tegyék a problémát. Ehhez a mai hazai adottságok között hatékony központi támo­gatásra van szükség. Különösen hangsúlyozni kell ezt most, amikor ez a kérdés ismét napirendre kezd kerülni. Ez alkalommal pedig most már feltétlenül le kell vonjuk azt, az esőztető öntö­zések hazai fejlesztésének a tapasztalataiból levonható következtetést, hogy a fej­lesztés nem azonos a tervezéssel. A fejlesztő munkának az elméleti vizsgálatokkal kezdve, majd a szükséges (kisminta, illetve természetbeni) kísérleteken keresztül, az első, végleges méretben készült, de még mindig kísérleti létesítmény megtervezésével és megépítésével folytatva, végül az egész folyamatot a megépített kísérleti létesítmény beható ellenőrzésével, a létesítés és az üzem tapasztalatainak részletekbe menő érté­kelésével, majd az értékelés eredményét figyelembe véve a létesítésre és üzemre vonat­kozó végleges irányelvek összeállításával befejezve, megvan a maga logikus menete. Természetesen a fejlesztési munka egyes fázisainak munkaigényessége a fej­lesztő munka jellegétől függően esetről esetre más és más, s ha lehetőség van rá, úgy nagyobb méretű személyi és anyagi kapacitás bevezetésével e munkát gyorsítani

Next

/
Thumbnails
Contents