Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
296 Hazslinszky Tamás logtatás). Az evaporációt erdő esetében intercepciónak nevezik, mely alatt a csapadéknak azt a részét értik, amely az erdő lombján, törzsén, vagy az avaron és aljnövényzeten fennmarad és onnan elpárolog, azaz nem jut el a talajba. Egyes szerzők az intercepciót veszteségnek nevezik, veszteségként könyvelik el. Néhány kísérlet arra mutat, hogy az intercepció következtében a növények (fák) kevesebbet használnak fel a talajvízből, tehát a teljes vízháztartást tekintve teljes egészében nem lehet veszteségként számításba venni. Az intercepció képlettel kifejezve: I = C-(C K + Cc + C T) (2) ahol С к a lombok között közvetlenül a talajra hulló csapadék, Ce a lombról lecsöpögő csapadék, Cr a fatörzseken lecsurgó csapadék. Külön fejezhető ki az avarról és aljnövényzetről elpárolgó csapadék: P T = (C K + Cc + C T)-B (3) ahol Pr az avar és aljnövényzet csapadékfelfogása, ill. párologtatása, В pedig a beszivárgás. A fenti két tételt — azaz az avar és a lomb intercepcióját — általában együttesen szokták megadni. Értéke nagymértékben függ az erdőt alkotó fák fajától, korától, leveleik, ill. tűik alakjától, nagyságától, az erdő szerkezetétől, az erdőgazdálkodás módjától, a csapadék mennyiségétől és időtartamától, a hőmérséklettől, a páratartalomtól és a széltől. Általában megállapítható, hogy a tűlevelű erdők intercepciója a legmagasabb és egész évben egyenletes. Pl. a lue- és jegenyefenyőerdő az évi csapadék 40—60%-át, az erdei fenyő 20 —40%-át fogja lel. A lomberdők intercepciója — a fafajtól függő eltérésekkel — lombos állapotban az évi csapadék 10 —20%-át, a téli időszakban mindössze 5 —10%-át teszi ki. Ugyanilyen nagyságrendű értékek érvényesek a hó formájában lehullott csapadék intercepciójára is. Amerikai vizsgálatok szerint a nyírfák 4—5%, az erdei fenyők 20 — 30%, az ezüst- és jegenyefenyők 50 — 60% havat tartanak meg. A faállományt befedő hótakaró víztartalma nagyobb, mint a mezőket befedő hótakaróé: a különbség a nyírfaállomány esetében 47%, az erdei és barókai'enyőnél 20%. [2] [3] [5] [8] [10] [15] [16] [20] [21]. Az intercepciót nagymértékben befolyásolják a terület meteorológiai és éghajlati viszonyai. Az európai középhegységi erdők nagy részében az intercepció az erdőállomány vízmérlegének negatív tétele. Ha azonban a 600 m tszf. magasságot átlépjük, azt tapasztaljuk, hogy az intercepció körülményei megváltoznak a ködből származó horizontális csapadék hatására. Utóbbi — a növényfelületek nedvesítésével — lecsökkenti a vertikális csapadék intercepciós veszteségeit, esetleg azokat teljesen ki is küszöböli, sőt — szélsőséges esetben — többlet csapadékot eredményez, amely az erdőn kívüli területeken csupán kis mennyiségben jelentkezik. Az (N/,) horizontális csapadékra az alábbi kifejezés érvényes: Ni = N v-(.I-N h) (4) ahol Ni az erdő összegzett csapadéka, N v az erdőre hulló függőleges csapadék. A magassági övezet és a növényzet összetételétől függően a vízszintes csapadék elérheti az intercepció értékét, esetleg túl is lépheti. Ez utóbbi esetben — azaz, amikor Nh > I, negatív intercepcióról beszélünk. A fák korának módosító hatására vonatkozó vizsgálatok [5] alapján általában megállapítható, hogy az idősebb állományok intercepciója nagyobb a fiatalabbakénál ( 1. ábra). A csapadék intenzitása és tartóssága nagy mértékben befolyásolja az intercepció nagyságát, ugyanis a csapadék intenzitásának és tartósságának megkétszereződésével az intercepció felére-harmadára csökken (I. táblázat) [5] [18]. Nyáron előfordul az is, hogy 25 mm feletti nagy csapadéknak 70%-a nem jut el a talajig, kisebb (8—10 mm) csapadékokat pedig teljes egészében felfog a lombozat. Az erdei avartakaró általában 50—70%-kal kevesebbet párologtat el, mint a szabad felszín.
