Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Szabó Elek-Somody Imre: Kisvízfolyások vízerőkészletének hasznosítási lehetőségei Magyarországon

HOZZÁSZÓLÁS Károlyi Csaba: Adathiányos vízgyűjtők vízkészlet-meghatározása c. tanulmányához

1 Dr. Bogárdi István hozzászólása

2 A tanulmány a hazai vízgazdálkodás szempontjából alapvető hidrológiai probléma megoldására tesz javaslatot. A külföldön „regionalizálásnak" nevezett módszerek hazai bevezetésére tett javaslat régi hiányt pótol. A tanulmány észlelési adatokkal nem rendelkező vízgyűjtőkön módszert mutat be a különböző hónapokban, különböző valószínűséggel várható napi vízhozamok becslésére, egyes ismert vízgyűjtő jellemzők függvényében. Valóban hazánkban még ma is számos olyan vízgyűjtő található, ahol mért lefolyási adatokkal nem rendelkezünk. Mivel a vízgazdálkodás korszerű tervezése mindenképpen igényli a különböző valószínűséggel várható lefolyás ismeretét, a tanulmányban ismertetett módszer időszerűsége és fontossága nyilvánvaló. Az alábbi három megjegyzés célja, hogy felhívja a figyelmet a módszer továbbfejlesztésének néhány lehetőségére. 1. Mint említettük, a tanulmány napi vízhozamok statisztikai jellemzőinek becslésére irányul. A vízkészlet-gazdálkodás azonban igen gyakran a havi lefolyások különböző valószínűségű értékeit igényli, mert pl. az alkalmazott modell időléptéke az 1 hónap. Jó példa erre a Velencei-tó vízszintszabályozására készített modell, amely a havi célszerű vízeresztés mértékét írja elő [1]. A havi lefolyások valószínűségének becslésére a tanulmányban bemutatott módszer közvetlenül alkalmazható, de — mint a szerző is írja — a regressziós modellhez használt mintaelemek száma 730-ad részre csökken és így a becslés megbízhatósága erősen romlik. A havi lefolyásra vonatkozó statisztikai paraméterek becslésére azonban közvetett eljárás is alkalmazható. A havi lefolyás ugyanis felfogható a napi lefolyások összegének, azaz 30 vagy 31 valószínűségi változó összegének. Ha ismerjük az összeg egyes tagjainak az eloszlástípusát (esetünkben három-paraméteres lognormál), akkor az összeg eloszlásának statisztikai paraméterei, pl. Benjamin és Cornell nyomán számíthatók [2]. 2. A tanulmány 3. rész a) fejezetében (Vízügyi Közlemények 1975/4. füz. 533. oldalának alján) található a következő mondat: „A korrelációs együtthatók számítása során a következő valószínűségi változókat használtuk". Ezután a szerző több olyan paramétert sorol fel, amelyet nem tekint valószínűségi változónak (pl. a vízgyűjtő nagysága, átlagos magassága, a folyószakasz hossza stb.). A korreláció számítás helyes és az eredményeket a tanulmány jól értékeli. Csupán a „valószínűségi változó" szó használatát kifogásoljuk, mert nem szükségszerű, hogy két változó közötti kapcsolat elemzésekor mindkét változót valószínűségi változónak tekintsük. A független változó ugyanis az esetek nagy részében pontosnak tekintett érték és annak függvényében keressük a függő változó lehetséges értékeit, mint Valószínűségi változót. Erre a felfogásra Malinvaud magyar nyelven a közelmúltban megjelent kitűnő könyve hívja fel a figyelmet [3]. 3. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a kérdéses vízgyűjtőn valamilyen hosszúságú észlelési adatsorral mégis csak rendelkezünk. Igaz az is, hogy a rövid adatsor miatt az észlelésekből becsült statisztikai jellemzők igen bizonytalanok. A tanulmányban bemutatott módszer nem veszi figyelembe az esetleges adatsort. Nyilvánvaló, hogy bármilyen rövid adatsor is tartalmaz — ha mást nem — kismértékű információt. A Bayes-módszer lehetővé teszi, hogy a tanulmányban bemu1 A tanulmány a Vízügyi Közlemények, 1976. 4. füzetében jelent meg. 2 Dr. Bogárdi István oki. mérnök, az OVH. V ízkészletgaxdálkodási Központ (Budapest) osztályvezetője.