Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

Vízgyűjtők komplex fejlesztése 223 A célfüggvények értékeléséhez szükséges matematikai módszerek, egyszerűbbek és bonyolultak, egyaránt rendelkezésünkre állnak. Ha egyetlen fejlesztési célt kívánunk a döntés során figyelembe venni, az alternatívák értékelésére kidolgozott lineáris vagy dinamikus programokat alkalmazhatunk. Többcélú fejlesztés esetén szem előtt kell tartanunk, hogy a célfüggvények általában különböző dimenziójú mennyiségekből épülnek fel, és így nem összegezhetők. Ezért a programozást külön-külön kell végrehajtani minden célra vonatkozóan. Az is nyilvánvaló, hogy az egyes célok szempontjából optimális megoldások általában nem azonosak, pl. a gazdasági optimumtól eltérő lehet az energiatakarékosság szempontjából legjobb megoldás, vagy a környezetalakítás érdekét legjobban kielégítő megoldás a munkaerőben vagy anyagi ráfordításban az optimálisnál nagyobb igényt támaszthat. Ez a viszonylagos optimumot, az efficiens döntést adó, legjobb kompromisszum meghatározásához vezet. A fejlesztési változatok értékelésének természetesen ki kell terjedniük a nem mérhető mennyiségekkel kifejezett célok elérésének, illetőleg megközelítésének elemzésére is. Akár számszerűsíthetők ezek a célok (pl. véleményfüggvényekre alapozott rangsorolással), akár nem, kétségtelen, hogy az értékelésnek ez a szakasza már nem alapozható a rendszer-analízis matematikai módszereinek alkalmazására. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az intuíció, a sokrétű tapasztalat jelentős szerepét. A fejlesztési alternatívák összehasonlító értékelésének végső lépése a célszerű és követendő változat meghatározása. Az erre vonatkozó döntés célja általában kettős: a) a rendszert felépítő, változtatható paraméterű elemek méreteinek, a rendszer célkitűzései szempontjából való optimális időbeli meghatározása; b) a rendszer célkitűzése szempontjából optimális működési rend megtervezése. A fenti kettős célra irányuló vizsgálat elvégzésének alapvető feltétele nyilvánvánvalóan a rendszer célkitűzésének meghatározása. Mivel azonban egy-egy vízgazdálkodási rendszeren belül is általában igen sok, részben összefonódó, részben ellentétes érdek, illetve igény jelentkezik a rendszer méretezésének megkezdése előtt célszerű ezeket az elvárásokat táblázatba, az ún. elvárások mátrixába (EVM) összegyűjteni. Az ÉVM-nek általában számokkal kifejezhető és számokkal nem kifejezhető elemei is vannak. A gyakorlati döntéselőkészítés során általában az a követett út, hogy első lépésként csak a számszerűsített mátrix-elemek halmazát elemzik, s ennek alapján választanak, illetve rangsorolnak a tervváltozatok között. Második lépésként az első lépésben legjobbnak talált néhány tervváltozat közül választanak az EVM nem számszerűsített elemei alapján. A számítási módszerek gyakorlati alkalmazása érdekében elégséges a teljes EVM-nek olyan alrendszerét elemeznünk, amely csupán számszerűsített elemeket tartalmaz. Ha a vízgazdálkodási rendszernek i—1, 2, ..., I eleme van, és a vizsgálat j=l, 2, ..., J időegységre terjed ki, az í-edik rendszerelemnek a /-edik időegységben összesen k — 1, 2, ..., K(i, j) elvárása van és ezekből épül fel az EVM vizsgálatra kerülő alrendszere. A rendszerelemek elvárásainak főbb típusai: — adott folyószakasz vízhozama, vagy vízszintje a szabályozás eredményeként haladjon meg egy előírt alsó határértéket bizonyos valószínűséggel pl. : élővízhozam biztosítása céljából és ne érjen el egy előírt felső határértéket egy másik valószínűséggel (árvízi biztonság)