Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

218 Dégen Imre a) A vízgyűjtő fejlesztés céljainak és értékelési rendszerének meghatározása A fejlesztés céljai legáltalánosabban a gazdasági követelményekhez az anyagi termelés bővítéséhez, a társadalmi jólét, a szociális ellátás növeléséhez és a környezet viszonyainak kedvező alakílásához kapcsolódóan csoportosíthatók. Az általános fejlesztési célokat további alcélokra, illetve műveleti célokra kell bontani. Mint például az esetben, amikor a feladat a települések közegészségügyi helyzetének javítása, amelyhez a csatornahálózat bővítése, a szennyvíztisztítás fejlesztése alcélként, a közműrendszerbe illeszkedés és a befogadó meghatározott mértékű terhelése pedig operációs célként jelentkezik. A célokat elsődlegesen a kielégítendő igény és az ehhez szükséges vízgazdálkodási műveletek szerint szükséges rendezni. E mellett érdekeltségi kapcsolatok szerint is indokolt csoportosítani. E szerint megkülönböztethetünk helyi, regionális és országos, illetve ezeken belül egyéni, csoport (vállalat, társulat stb.), és össztársadalmi célokat. A célok hierarchikus rendszerének elemzésénél különösen fontos a közöttük levő kapcsolatok feltárása, amelyek azonos, ellentétes és közömbös jellegűek lehetnek. A vízgazdálkodási célok általában nem függetlenek egymástól és többnyire összetett sajátosságúak. Csoportosításuk és hierarchikus rendszerezésük ezért részletes elemzést kíván, amelynél a leglényegesebb kritérium az össztársadalmi érdek primátusa, és ezzel összhangban a regionális és helyi célok, illetve a csoport és egyéni érdekek kielégítése. Az előző példához kapcsolódva lehetséges, hogy gazdaságilag az a szennyvízelhelyezési mód az előnyös, amelyik a befogadó öntisztító képességét kihasználja, azonban a vízparti üdülés kedvező feltételeinek fenntartása miatt, társadalmi érdekből mégis a költségesebb szennyvíztisztító művet indokolt megvalósítani. A vízgyűjtők fejlesztése több évtizedre kiterjedő folyamat. A körülmények alakulása új célokat vethet fel, emellett változhat az egyes célok jellege is. Valamilyen helyi érdekű cél például a vízgyűjtő országos jelentőségű iparfejlesztési, településfejlesztési körzetté válása, vagy nemzetközi kapcsolata miatt országossá válhat. Ezért különös figyelmet kell fordítani az időbeliségre, mert a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a célrendszer idővariáns. A vízgyűjtők fejlesztése sok esetben államközi méretekben valósítható meg. A közös ]>roblémák összehangolt megoldása, a vízgyűjtő nemzetközileg egyeztetett, vagy éppen nemzetközi együttműködéssel megvalósított fejlesztése az egyes országok számára gazdasági és politikai szempontból általában előnyösnek mutatkozik, hozzájárul az érdekelt országok közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Ezzel szemben az elkülönült megoldások, nézeteltérések, sok esetben ellentétek forrásává válhat a közös vízgyűjtő országai között. Példaként a kedvező, az iránymutató esetek közül érdemes megemlíteni néhányat. Magyarországot érintően a Tisza-völgy öt országot érintő komplex fejlesztési terve mellett most formálódnak a Dráva magyarjugoszláv vízgyűjtőterületén is az egységes fejlesztési célkitűzések és hasznos háromoldalú magyar-jugoszláv-osztrák vízgazdálkodási együttműködés indult meg. A Duna menti országok együttműködése a Dunabizottság keretében elsősorban a víziútfejlesztés és víziszállítás vonatkozásában mutat figyelemre méltó eredményeket. Kezdeményező lépések történtek a vízgazdálkodás egyéb területein (vízminőségvédelem, árvízvédelem, vízkészletgazdálkodás) való együttműködésre is a Duna mentén. Az Indus és Brahmaputra vízgyűjtőjének nemzetközi méretű fejlesztése hasz-