Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

Vízgyűjtők komplex fejlesztése 215 kielégítését vegyük elsődlegesen számításba, számos érdek találkozik és ütközik. Ilyen többek között a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások optimális allokációja a vízgyűjtő területek vagy részvízgyűjtő területek között. Л kielégítő megoldás egyfelől az ésszerű kompromisszum keresés köré sűrűsödik, másfelől a fejlesztés a fokozatosság elvének érvényesítésével képzelhető el. Példaként említhetők a végső cél felé közelítő kompromisszumos és fokozatos megoldásra az öntözés telepítésénél gyakran felmerülő döntési szempontok. Az öntözés célja akár arid, akár szemi arid vikédeket nézünk, távlatilag az egész térségben a növénytermelés számára kedvező vízállapot létrehozása. A fokozatos fejlesztés során azonban — elsősorban olyan klímaviszonyok között, ahol az öntözésnek csapadékpótló, kiegészítő szerepe van — döntési alternatíva lehet, hol fejlesszük előbb az öntözést. Ott, ahol a legfejlettebbek a mezőgazdasági termelési, üzemi viszonyok, vagy ahol a legnagyobb a csapadékhiány. Ha kizárólag a közvetlen gazdasági eredményt nézzük, többnyire más választ kapunk, mintha a területfejlesztés minden szempontját figyelembe véve, hosszabb távra tekintünk előre. Magyarországon pl. az utóbbi szempont a döntésben jobban érvényesült és az Alföld aszályos területein az öntözés fejlesztése e területek iparosodásának, urbanizációjának, általános gazdasági fejlődésének is fontos tényezője volt. A végső fejlesztés célt figyelembe vevő fokozatosság másik példájaként említhető a Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer. A Sajó völgyében jelentős ipari koncentráció alakult ki. A szénbányászat hatására a helyi vízművek, amelyek rétegvizeket hasznosítottak, víz nélkül maradtak, de ugyanakkor a térség ívóvízigénye rohamosan emelkedett. A helyi vízkészletek elégtelenek, részben szennyezettek voltak. így távlati koncepciót dolgoztak ki a Miskolc feletti Sajó völgy településeinek és ipari üzemeinek vízellátására egy regionális vízellátási rendszeren belül. Az első ütemben a vízhiánnyal küzdő települések vízellátását oldották meg az Ormos és Szuha völgyben, továbbá Kazincbarcikán. A térség ipari üzemeinek vízellátása, partiszűrésű víztermelőtelepek vízgazdálkodási lehetőségeinek megteremtése, a Kis-Sajó hígítóvízpótlása és a Bódva-völgy vízkészletgazdálkodásának javítása érdekében második ütemben megépült a Rakacavölgyi tározó. A harmadik és negyedik ütemű felesztés 1963—1975 között valósult meg. Legjelentősebb létesítményei a lázbérci tározó és a borsocísziráki vízmű. Az egyes fejlesztési ütemekben megvalósult létesítmények egységes rendszerbe illeszkednek és biztosítják Ózd és Miskolc között a Sajó völgy 58 ezer in

3/nap ivó és 78 ezer m

3/napipari vízigényének kielégítését. A vízgyűjtő fejlesztés folyamatában fokozatosan nő a lefolyás szabályozottsága. Ezzel összefüggésben egyre több tározó építésére és ehhez lehetőleg beépítetlen földterületre van szükség. Jóllehet a megvalósítás fokozatosan megy végbe, de a hosszútávú érdekek miatt, minél előbb gondoskodni kell a távlatilag építendő tározók helyének kijelöléséről, építési korlátozás, esetleg építési tilalom elrendeléséről. Mindezek aláhúzzák, hogy a komplex szemlélet fejlődésével összefüggésben a vízgyűjtő-fejlesztés hosszú távú folyamatát lehetőleg teljeskörűen fel kell tárniés törekedni kell a prognosztizálható társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggésben a célállapot meghatározására. Ez egyben a vízgyűjtő telje.skörű hasznosításának lehetőségi kerettervét jelenti. A fejlesztés során ezt a célállapotot kívánatos szem előtt tartani, amelyhez, 4*