Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

210 Dégen Imre tem azt a mélyreható folyamatot, mely átalakítja a kontinens vízrajzi térképét. Ez a folyamat az egész Duna-völgy jövőjére, de ezen túlmenően az európai kontinens távoleső tájainak, tengereinek, dinamikusan fejlődő gazdasági agglomerációinak összekapcsolására is kihat (1. ábra). A német és az osztrák Dunaszakaszon számos vízlépcső épült, befejezés előtt áll a Duna—Rajna—Majna Csatorna. A Duna alsó szakaszán üzembe lépett a Vaskapu Vízerőmű. Előkészületek folynak a Duna további szakaszain, a magyar—csehszlovák és bolgár—román közös vízlépcsők építésére. A „vízgyűjtő fejlesztés" (River Basin Development) világszerte újabb és újabb feladatokat állít a vízgazdálkodó szakemberek elé, amelyeknek műszakilag-gazdaságilag optimális megoldása hosszú távlatban döntő lehet az érintett térség társadalmi-gazdasági fejlődésére. Hivatásunkból adódó nemes kötelességünk, hogy az emberiség jólétéért és jövőjéért érzett felelősségtudattal, a szükséges gondossággal járjunk el és a korszerű természettudomány, műszaki- és társadalomtudomány ismereteire, a rendszerelemzésre épülő döntési, tervezési módszerekkel a vízgyűjlő területek fejlesztésének legkedvezőbb össztársadalmi hasznot eredményező útját egyengessük. 1. Vízgazdálkodási rendszerek A természeti egységet és rendszerint gazdaságföldrajzi vonzáskörzetet is alkotó vízgyűjlő terület vízkészletét létesítményrendszerekkel egyre több, sokoldalúbb igény kielégítésére kell alkalmassá tenni. A vízhasználat növekedésével és a vizek fokozódó szennyeződésével, az egykor ingyen és bőségben rendelkezésre álló természetadta vízkészlet hasznosíthatóvá tétele, az igények és természeti adottságok közötti eltérés és az ebből adódó feszültség kiegyenlítése jelentős társadalmi ráfordítással, bonyolult műszaki beavatkozások, összetett munkafolyamatok révén valósítható meg. Ezért vált napjaink jeladatává a vízzel való tervszerű gazdálkodás, a vízzel összefüggő természeti, termelési, biológiai, környezeli folyamatok tudatos szabályozása. Arra kell törekednünk, hogy a vízkészleteket a műszakilag, gazdaságilag legkedvezőbb módon hasznosítsuk és ennek során figyelembe vegyük az összetett területi, ágazati, gazdasági, társadalmi követelményeket. A vízgazdálkodással szembeni igények növekedése, társadalmi-gazdasági kapcsolatainak kiszélesedése maga után vonta, hogy az elszigetelt, helyi jellegű, egymástól független létesífményeket műszakilag, gazdaságilag is kedvezőbb, összehangoltan működő vízgazdálkodási rendszerek váltsák fel. Ezek dinamikus kölcsönhatásban állnak a természeti és a társadalmi-gazdasági környezettel. Ilyen rendszer például a Szovjetunióban a Volga és a Dnyeper vízlépcső rendszere, az osztrák dunai vízierőmű-rendszer, az.USA-ban a Tennessee völgy tározó tendszere, Magyarországon pedig a Tisza-völgyi vízgazdálkodási rendszer. E vízgazdálkodási rendszerek egymáshoz kapcsolt és egymástól függő, kölcsönhatásban levő elemek (természetes hidrológiai rendszer, vízrajzi észlelő rendszerek, hidrotechnikai létesítmények, vízhasználatok, szervezetek stb.) alkotta, általában nagy térségekre kiterjedő komplexumok. Céljuk a társadalom fejlődése, a gazdasági növekedés, az emberi környezet védelme érdekében a társadalom és a víz közötti kapcsolatok rendszerének optimális összehangolása, dinamikus egyensúlyban tartása.