Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

194 Kardos I.—Plesovszki P. tették. Az alsó partfalnál csak egyszerű helyreállítási munkát végeztek; a kb. 120 fm hosszon lesüllyedt részen a fedlapokat leemelték és alábetonozás után az eredeti szintre helyezték vissza. A tervezés elhúzódása miatt a munkákat 1928. IX. 11-1929. III. 11. időszakban végezték el. Az 1930. évben levonuló tavaszi árvíz után az alsó-támfalon 100 fm hosszban újabb süllyedést (5 cm) és vízszintes ^elmozdulást (17 cm) tapasztaltak. A fal külső felületén pedig erős morzsolódást lehetett észlelni. A rakpart kövezete ugyanilyen hosszban erősen megsüppedt és a felső-támfaltól mintegy 1,50 m távolságban elmozdult és lerepedt. Ugyanakkor a felső-támfalon semmiféle elváltozást nem lehetett észlelni. A további mozgások megakadályozására újabb szivárgókat terveztek, amit valószínűleg az 1830-as években meg is építettek. d) Az 194.0—50-es években bekövetkezett csúszások és továbbfejlődésük lokalizálására tett intézkedések Közúti híd alatti Tisza-parti szakaszon 1946-os alsórakparti támfal elmozdulások A kérdéses szakasz 0 + 315 szelvénytől 0 + 445-ig tart. A partfalnak arról a (klinikák előtti) szakaszáról van szó, amelyik 1881-ben — megépítését követő évben — az akkori nagyárvíz levonulása után bedőlt, le kellett bontani, s a következő évben 1882-ben építették újjá. Ez után hosszabb időn keresztül nyugalmi állapot jellemezte e partszakaszt, mígnem 1940—42 körül az útburkolat mintegy 200 m hosszon 10—12 cm-rel megsüllyedt. Valószínűleg ez volt az első jele a további mozgások megindulásának. Az akkori háborús viszonyok miatt a mozgások nagyságrendjének figyelemmel kísérése elmaradt. 1946. szeptember 26-án Szeged város mérnöki hivatala a város polgármesteréhez írt levelében az alsó-támfal további kedvezőtlen, számottevő elmozdulásáról számol be. Véleménye szerint „a partfal csuszamlást nyilvánvalóan a közelben történt bombázás okozta földrázkódás is elősegítette, de fő oka az, hogy a támfalak alatt a Tisza medre jelé kiképzett vízszivárgó csatornák eldugultak, a talajban a folyó felé törő talajvizek a fal mentén feltorlódtak és nagy súlyuknál fogva a falat a folyó felé eltolják, mivel a Tisza vízállása igen alacsony és nem ad ellennyomást a partfalnak." Még ez év októberében szakértői bizottság állapította meg, hogy a partfal előrehajlása és süllyedése nem nagy mértékű, mozgása lényegében csúszás jellegű. A mozgás okainak meghatározásához viszont szükségesnek tartotta — a nyilvántartási alapvonal helyreállítását, keresztszelvények felvételét és a felvételek időnkénti rendszeres megismétlését, — talajfúrások alapján, talajmechanikai adatok értékelését, — a régi szivárgók helyeinek megállapítását, ennek birtokában a szivárgók feltárását. A Folyammérnöki Hivatal még 1946-ban a megcsúszott szakaszon 12 fúrást (6 meder, 6 parti) készített. A megcsúszott szakasz helyszínrajzát a fúráshelyek feltüntetésével a 21. ábra, míg a rétegszelvényeket a 22. ábra szemlélteti. A fúrásszelvények egyértelmű választ adnak a partviszonyok és a meder heterogén állapotára.