Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

A szegedi tiszai partfal I. rész 191 Л 68—87 és a 95—128 szelvények között a bizottság által javasolt kőszórást 1889—1890-ben készítették el. A beépített kőmennyiség a két szakaszon 30 000 m

3 volt. Az árvízi biztonság növelése érdekében szükségessé vált a felső partfalnak a felmagasítása is. Ezért a parapetfal fedőlemezeit és oszlopait, valamint a támfal fedküveit hibásodás nélkül lebontották, majd a szükséges falazatok elkészülte után a faragott köveket ú jra visszahelyezték. A partfal felmagasitási értékének megfelelően magasították a lépcsőket és a kocsilejárókat. A munkákat 1889-90-es énekben végezték el. Az 1891—92-es nyilvántartási felvételek elkészítése után egyes helyeken, de főleg a híd környékén és közvetlenül a híd alatti 68—75. szelvények között, kedvezőtlen medermélyülések adódtak. Ezek meggátlására és a támfal állékonyságának biztosítására a 49 — 75. szelvények között 1892-ben kőszórást létesítettek. A sodorvonalban adódott nagyobb mélység megszüntetésére pedig a 65., 84. és a 105. szelvényekben 1892-ben fenékgátakat építettek. A beépített kőmennyiség a 94—75 szelvények között 15 000 m

3 s 3 db fenékgátnál 1000 in

3 volt. A partfal stabilitása és a Maros-torok alatti Tisza-szakasz hajózhatóvá tétele érdekében végezték el 1892—93-ban a Maros-torok alatti párhuzamos müvek és osztómű építését, valamint a kellő hajózó mélység előállítása céljából a párhuzam18. ábra. Fenékgátak (1890) Fig. 18. Bottom sills (1890) Abb. 18. Grundschwellen (1890)