Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

A szegedi tiszai partfal I. rész 185 Â 11. ábra. Az 1882. évi árvíz idején épídő partfal Fig. 11. The quay wall under construction during the 1882 flood Abb. 11. Die während des Hochwassers 1882 gebeute Uferinauer gott, ami szükségessé lette, hegy a csúszás okainak megállapítására részletes felülvizsgálatot végezzenek. A felülvizsgálatra kiküldött bizottság a talajrétegződés részletes megvizsgálása érdekében a két megcsúszott helyen —6 m-ig próbagördöket ásatott és ezekből kiderült, hogy a kék agyagréteg itt nem 2—4 m, hanem csak 30—00 cm vastag. Ennek a kedvezőtlen eredménynek hatására a bizottság a helyreállítási munkákhoz részletesebb talaj feltárást végzett. Az újabb terv készítésénél felhasználták azt a fontos tapasztalatot is, amit a part építése közben a süllyedésekre nézve a rézsűburkolattal ellátott szakaszon észleltek. Az ott mutatkozó 4—5 m mély süllyedések — azáltal, hogy szivárgók létesültek — átlag 0,8 méterre csökkentek le, de míg ez a süllyedés a töltés koronáján 1,0 m, sőt 1,5 m volt, addig a koronától lefelé ez az érték mindinkább csökkent úgy, hogy +3 m-ig a már kész kőburkolaton és az említett cölöpsoron semmiféle süllyedés nem volt észlelhető. Nyilvánvaló tehát, hogy a feltöltött föld súlya a folyós iszapot a cölöpsor alatt a Tiszába nyomta. Ezeknek az adatoknak a birtokában a partvédő művek állékonysága nagyobb biztonsággal volt tervezhető. A fúrások eredménye alapján — mely szerint a kék agyagréteg — 4 m-től —6 m-ig van — vették fel az alapozási síkot. Kitűnt az is, hogy a kék agyagréteg alatt —14, —17 m-ig iszapos homokréteg, ami alatt ismét kék agyag van, amelyre a szegedi hídfőt is alapozták. A földrétegek hajlásának,