Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

17t) Kardos I.—Plesovszki P. hosszú töltés épült. Az elvégzett árvízmentesítési és velük kapcsolatban a legszükségesebb folyószabályozási munkák jellege és terjedelme azonban megközelítőleg sem volt elegendő arra, hogy a veszélyeztetett területeken megteremtse a település és a termelés biztonságát. A Tisza nagyobb, összefüggő ármentesítési és szabályozási munkáinak kezdete 1846. évre vezethető vissza. Szeged, földrajzi értelemben mindig sziget volt, és a későbbi „város" részben természetes feltöltődés, részben emberi munka eredményeként néhány szigeten települt kis városmagból fejlődött ki. A városmagban épült földvár keletkezési idejét nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy a tatárjárás után újjáépült. Az árvízzel való örökös küzdelem Szeged város területén a XVII. század végétől már adatszerűen is nyomon követhető. 1689-ben a tavaszi árvíz nem okozott nagyobb kárt, mert ekkor még szabad lefolyást talált a várostól nyugatra levő laposokon éppúgy, mint — az ekkor még valószínűleg lakatlan — Üjszegedtől keletre eső réteken. 1712-ben azonban a Felső- és Alsóvárost egyaránt hatalmas árvíz döntötte romba, s a lakosság nagy része a Palánkba szorult. A város ekkori újjászületése részben az 1714 — 16. évi várépítéssel kapcsolatos, amelynek során az elpusztult városrészek egy részének feltöltésével jelentősen kibővítették a Palánk területét is. Az 1731. évi árvíz utáni munkálatok során a Felsőváros szigeteit részben feltöltéssel összekötötték és a Tisza mentén összefüggő védgátat építettek. Az 1736., 1737., majd 1740. és 1750. évi árvizek hatására tovább bővült a védelmi rendszer. Az 1765. évi árvíz után építette ki Dugón ics András a várost északról védő •3000 öl hosszú Szillérbaktói töltést (1. ábra). Az 1782. és 1784. évi árvizek újabb gáterősítési munkálatokat tellek szükségessé, az 1789. évi jegesárvíztől pedig csak a túloldali, felsőtorontáli kezdetleges védvonal gyengesége miatt bekövetkezett szakadások mentették meg a várost. Kemény küzdelmet hozott az 1816. és az 1830-as év árvize is, mely utóbbi is az 1816-hoz hasonlóan csapadékos esztendő volt. Az árvíz mintegy félévig tartott. Ekkor az árvíz tapasztalatai alapján intézkedés született egy közös, egységes és összefüggő védővonal kialakítására. Ezt a védvonalat a sövényháza-algyő-szomolyai töltések és a felsővárosi töltések összekötésével, vagyis a lápé-vesszősi töltés megépítésével valósílották meg (1. ábra). 1844-ben a Tisza árvize, mind magasságát, mind tartamát tekintve újabb rekordot javított, s az egész év folyamán le sem vonult az ártérről, 18-15 tavaszán pedig tovább emelkedett, és május 29-én 642 cm magasságot ért el. Az egymást követő kétévi, szinte egybeolvadó nagy árvizek adtak döntő lökést a régóta sürgetett Tisza-szabályozás megkezdésének^^ Az 1840-es évek árvizeit — viszonylag rövid időn belül — 1853 és 1855-ben újabb nagy árvizek követték. Az 1876 és 1895 közötti éveket árvizes korszakként tartják nyilván. 1876-ben a Tiszán és a Körösön szinte havonként vonult le egy-egy hatalmas árhullám. Szeged városát 1876-ban csak egy felsőbb tiszai gátszakadás mentette meg az elárasztástól. 1877-ben ismét magas árvíz, 1878. év decemberében és 1879. év januárjában pedig két nagy árhullám vonult le a Tiszán. így a Felső-Tiszáról 1879. év februárjában elindult árhullám az Alsó-Tisza medrét és hullámterét már telve találta. Pakkor a hosszú árvízi terhelés következtében az Alsó-Tisza gátjai időközben átáztak és az árvíz március hó 5-én 21 órakor Szeged jelett, Petresnél átszakította a jobb parti töltést. Március hó 7-én átszakadt a második védvonal is és az árvíz, 1879. év március hó 12-én 2 óra 30 perckor a rókusi vasútállomástól 600 m távolságban gátszakadás következtében