Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A környezetvédelem az Alsó-Tisza vidékén 133 öntözéssel — az évek során — a termőföldek másodlagos elszikesedését idézhetjük elő. Az öntözőcsatornákba jutó csurgalék hévizek károkozás nélküli elvezetése érdekében a hévízhasznosító helyek közelében olyan víztározókat kell építeni, amelyek tározni tudják az öntözési idény alatt kitermelt hévizet. Ilyen tározók építésére vizsgálataink [6j alapján több helyen kínálkoznak mély fekvésű, mezőgazdasági célra alkalmatlan területek. Az öntözési idény befejeztével a tárolt vízmennyiséget károkozás nélkül lehet elvezetni. A felszíni vizek élővilágára káros lehet a hévíz fenoltartalma. Az Alsó-Tisza vidékén az eddig megvizsgált hévizeknél a fenolokból és származékaikból 28 mg/l, míg csak a fenolokat tekintve 0,8 mg/l a legmagasabb érték. Szerencsére ez ideig halpusztulást okozó l'enolmérgezés nem fordult elő, de a Gyálai HoltTiszában élő halak húsa — a Röszkei Kossuth Tsz-ből bevezetett hévíz következtében — „fenolos" ízűvé vált. A hévízben levő fenolok csökkentésére a Röszkei Kossuth Tsz-ben kísérletet végeztek. A hűtőtóhoz kapcsolódó oxidációs tó azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az Alsótiszavidéki Vízig, javaslatára a hévízelvezető csatornarendszert úgy fogják átalakítani, hogy az elkerülje a Gyálai Holt-Tisza halâ-szati hasznosítású bogéit. A hévizek hőszennyezést is okozhatnak, ez azonban általában nem káros mértékű, mert a hasznosítás során a hévizek hőmérséklete jelentősen lecsökken, a befogadóba pedig — néhány kivételtől eltekintve — hütötavakon keresztül vezetik be. A hévízhasznosítás környezetkárosító hatásainak gyökeres kiküszöbölését az elhasznált hévíznek a megfelelően kiválasztott felszín alatti rétegekbe való visszanyomásával érhetjük el. Ilyen megoldásra a szegedi szénhidrogénmező területén találunk példát, ahol a Szegedi Felszabadulás Tsz elhasznált hévizét is bevezetik a szénhidrogénmező vízvisszasajtoló rendszerébe, melyhez — a már említett olajos rétegvizeken kívül — 10 db hévízkút szolgáltatja a vizet. Jelenleg mintegy 8000 m

3/nap hévizet sajtolnak be a szénhidrogén-tároló rétegekbe. A 6. ábrán a 150 db visszasajtoló kút egyikét mutatjuk be. E módszernek pusztán környezetvédelmi célból történő szélesebb körű alkalmazását a magas költségek egyelőre nem teszik lehetővé. 0. ábra. Hévíz-visszasajtoló kút Algyőn (fotó: Török J.) Fig. 6. Thermal water recharge well at Algyő 2. A felszín alatti vizek védelme Az Alsó-Tisza vidékén a lakosságot ivóvízzel — amint már említettük — teljes egészében a felszín alatti vizekből látják el, de az ipari vízigények zömét is — az élelmiszeripar túlsúlya miatt — a felszín alatti vizekből elégítik ki. Az ivó- és ipari vízellátást szolgáló kutakat általában a 100—600 m mélységek közötti rétegekre telepítették, de számottevő — mintegy 20 000 főre becsülhető — azoknak a tanyai lakosoknak a száma is, akik ivóvízszükségletüket ásott kutakból, tehát a talajvízből kapják. A felszín alatti vizeket öntözésre is felhasználják, de ez a lakossági és ipari vízhasználathoz képest kisebb jelentőségű.