Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A KÖRNYEZETVÉDELEM XÉIIÁNY SAJÁTOSSÁGA AZ ALSÓ-TISZA V IDÉKÉN DR. PÁLFAI IMRE-KERESZTES TIBOR—TÖRÖK JÓZSEF

1 A környezetvédelem elsődleges célja — Gerle [5] megfogalmazása szerint — „önmagunk, társadalmunk, anyagi és szellemi javaink védelme, magunk és utódaink egészségének, munkaképességének, fennmaradásának és az élet egyre jobb minőségének biztosítása". E cél megvalósításában nélkülözhetetlen és sokrétű szerepe van a vízgazdálkodási tevékenységnek is. A vízgazdálkodás alapvető környezetvédelmi feladatai két fő csoportra oszthatók: 1. védelem a víz természeti eredetű káros hatásai ellen, 2. a társadalom egyre növekvő vízszükségletének a kielégítése érdekében a vízkészletek mennyiségének és minőségének védelme. Az első csoportba olyan hagyományos tevékenységek tartoznak, mint például az árvízvédelem és a belvízvédelem. A második csoport — a szorosan vett vízszolgáltatási és vízelvezetési tevékenységen kívül — a lefolyás szabályozását, a vízkészletek tervszerű felhasználását, a vizek mennyiségének és minőségének az emberi beavatkozások káros hatásától való védelmét foglalja magába [5]. Az alábbiakban ezen utóbbi problémák, az emberi beavatkozások káros hatásának és az ellene való védelemnek az Alsó-Tisza vidékén tapasztalt néhány sajátos példáját mutatjuk be. A felszíni és a felszín alatti vizeket veszélyeztető környezeti ártalmak forrásai közül az ipar területéről a szénhidrogén-termelést, a mezőgazdaság területéről a növényvédő szerek használatát, a vízgazdálkodás köréből pedig a hévízhasznosítást ragadjuk ki. 1. A felszíni vizek védelme Az Alsó-Tisza vidékén a felszíni vizeket jelenleg főként öntözésre és a halgazdasági igények kielégítésére használják. Jelentős az igénybevétel üdülési és fürdési célból is. A felszíni vizek ipari felhasználása egyelőre kismértékű, a lakosságot pedig teljes egészében a felszín alatti vizekből látják el. a) Védelem a szénhidrogén-termelés káros hatásai ellen A felszíni vizek egyik legveszélyesebb szennyező anyaga az olaj, mert igen nehezen bomlik, és — à víz felületét hártyaként bevonva — gátolja a többi szenynyező anyag lebomlását is. A víz nagyfokú olajszennyeződése rendkívüli nehézségeket támaszthat a vízigények kielégítésénél. Az Alsó-Tisza vidékén az olajszennyezés elleni védelemnek különös jelentősége van, hiszen az ország feltárt kőolajvagyonának mintegy 80%-át a Szeged környéki lelőhelyek (1. ábra) képviselik. Az olajkutak a Tisza és a Maros folyó mentesített árterében, nem egy esetben a folyók hullámterében vannak, az olajvezetékek pedig több helyen is keresztezik a Tisza és a Maros medrét. A fúrás és a termelés során kismértékben szennyeződő felszíni vizek folyamatos olajtalanításának szervezeti biztosítására, valamint esetleges katasztrófák (kútkitörés, vezetéktörés) vízminőségi következményeinek megelőzése, illetve elhárítása érdekében a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat Szegedi Üzeme az Alsó1 Dr. Pálfai Imre oki. mérnök, I<eres:les Tibor biológus és Török József geológus, Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szeged)