Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Pálfai Imre: A teljesen beépített csőhálózatú esőztetőberendezések

A teljesen beépített csőhálózatú esőztető berendezések 89 159 lia teriilet ellátására [32]. A 20x20 méteres négyzet kötésben elhelyezett liidránsok itt még állandó jellegű, felszín fölé nyúló kivitelűek, de 1969-ben már siilylyeszthető hidránsokat alkalmaztak [16]. A hidránsok az öntöző csőben áramló víz nyomására kerülnek a felszín fölé; az öntözés befejeztével pedig egy 25 mm átmérőjű segédcső segítségével nyomhatók vissza. A fő- és niellékvezetékek azbesztcementből, a szárnyvezetékek általában 6 atmoszféra nyomásfokozatú PVC csőből készülnek. A szórófejek úgynevezett csoportos üzemben működnek. Egyszerre a teljes terület 1/4—1/5-e öntözhető a szivattyútelep teljes vízhozamával. A szórófejeket rendszerint 25x21 m, vagy 22x22 m háromszögkötésben helyezik el, a csapadékintenzítás 4—6 mm/ó. A beruházási költség 3000 leva/ha. 1972-ig 500 ha-on valósítottak meg ilyen berendezéseket, és kb. 2000 ha volt kiépítés alatt [31]. A legújabb tervezés szerint a hidráns kitolását, a korábbinál jóval kisebb súrlódású „nyitott" hidraulikus hengerekkel, a visszatolást pedig kézi erővel végzik, vagy a hidráns saját súlyának a hatására megy vissza, így a 25 mm-es segédcsőre nincs szükség [52]. Ezzel a megoldással a beruházási költség 2500 leva/ha-ra csökkent. Olyan megoldás is van, ahol a hidráns egy áramvonalas kialakítású szórófejjel együtt süllyeszthető le az öntözés befejezése után [6]. Kidolgoztak egy gyorsan fel és leszerelhető bajonettzáras hidránst is, mely akna nélkül, közvetlenül csatlakoztatható a csővezetékhez [56]. Kísérleti telepeken behatóan foglalkoznak a berendezések távirányítású üzemével, sőt a talaj-nedvesség-érzékelés alapján történő teljes automatizálással is [6]. Bulgáriában rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a „komplex automatikus beépített meliorációs rendszer" kidolgozásának, fejlesztésének és alkalmazásának. Véleményük szerint ez képezi a jövő irányzatát, ez a legésszerűbb útja az öntözéses gazdálkodás komplex megoldásának mely legnagyobb terméshozamot biztosít és az öntözés munkáját ipari jellegű tevékenységgé változtatja [16]. Romániában az NDK-rendszerhez hasonló, távirányítású, automatikus beépített esőztető berendezést dolgoztak ki [57]. A Carasu öntözőrendszerben kísérleti jelleggel őszibarackosban építettek teljesen beépített csőhálózatú esőztető berendezést. Az előirányzatok szerint az öntözőrendszer területének 15%-át, azaz kb. 26 000 ha-t kívánnak ilyen módon berendezni [34]. Az Északa-rnerikaiEgyesült Államokban elsősorban fagy védelmi célból és a zöldségkultúrák öntözésénél létesítenek beépített csőhálózatú berendezéseket. Elterjedt az öntözési idény tartamára kihelyezett „besűrített" csőhálózat alkalmazása is [40]. Az automatizálás fejlett fokon áll. Az 1960-as években kidolgoztak és sorozatban gyártanak többféle süllyeszthető hidránst, vízhozamszabályozóval egybeépített szórófejet, elektrohidraulikus szelepeket. Igen sok, főleg kaliforniai cég, komplett felszerelést szállít esőztető rendszerekhez [39, 46]. Japánban [25] az utóbbi években az új esőztető telepeknél mindenhol a teljesen beépített csőhálózatú rendszert alkalmazzák, és az üzemet egyre nagyobb méretekben automatizálják. Az első automatikus vezérlésű öntözőtelepet 1969-ben helyezték üzembe 130 ha-on, narancsfélék öntözésére. A berendezés 2x64 db, egyébként kb. 1 ha-os szektorra van osztva, amelyek közül egyidejűleg 4 db lehet üzemben. A szórófejkötés 20x25 m, az átlagos csapadékintenzitás 8 mm/ó. A szektort ellátó mellékvezetékbe automatikus vízhozamszabályozót építettek, de ezen túlmenően mindegyik szórófej elé vízhozamszabályozót szereltek. Az üzem időprogram szerint teljesen automatikus. A végrehajtóelemek mágneses szelepek. A jel-