Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőség-védelem szolgálatában

A csatornabírság és a vízminőség-védelem 559 jogintézmény sok rokon vonást mutat, a csatornabírsággal kapcsolatos helyszíni ellenőrzéseket más szervek végzik és az első fokú határozatokat más szervek hozzák, mint a szennyvízbírság ügyekben. E szervek tehát számukra merőben új feladattal állnak szemben, s birkóznak meg vele több-kevesebb sikerrel. Indokolatlan maximalizmus lenne tehát a teljesen hibátlan jogalkalmazásra számítani; a csatornabírság esetében ugyanúgy jelentkeznek az új jogintézmény „gyermekbetegségei", mint a szennyvízbírságnál tapasztalhattuk ezt 8 — 10 évvel ezelőtt. Éppen ezért különösen fontos az első három év tapasztalatainak átfogó értékelése, mert ez kihat a további évek joggyakorlatára is; reméljük nemcsak 11, hanem mind a 19 megyében, a megyei városokban és a fővárosban egyaránt. Itt kell említést tenni a 2/1970. (XII. 13.) OVH. számú rendelkezés bírsággal összefüggő rendelkezésének alkalmazása terén kialakult gyakorlatról. E rendelkezés mint ismeretes, lehetővé teszi, hogy a szakigazgatási szerv a csatornamű javaslatára a közcsatornát károsan szennyező üzemeket a szennyvizek előzetes tisztításához szükséges berendezés létesítésére, illetőleg meglevő berendezéseik korszerűsítésére vagy megfelelő üzemeltetésére kötelezze. Feltehető, hogy a helyszíni ellenőrzések számának növekedése majd megsokszorozza az ilyen jellegű határozatok számát is. Ez feltétlenül helyes irányzat, hiszen kizárólag a bírságolás az üzemek egy részét nem ösztönzi elég hatékonyan és gyorsan a vízminőség-védelemre. Erre figyelemmel, a jogszabály 14. §-ának (2) bekezdése kötelességévé is teszi a csatornaműnek, hogy a helyszíni ellenőrzést követően haladéktalanul tegyen kötelezési javaslatot a szakigazgatási szervnek. Л bírság és az építésre kötelezés együttes hatása kétségtelenül eredményesebb, mint csupán a büntető rendelkezés alkalmazása. A bírságon túlmenően tehát, a hatósági kötelezési jogkör szélesebb körű alkalmazására is szükség van. Az eredményesség fokozása érdekében ugyanakkor élni kell a szabálysértési felelősségrevonással is, amely a természetes személyek jogellenes magatartása esetén alkalmazható. A jelenleg hatályos jogi szabályozás [az 50/1974. (XII. 28.) Mt. sz. rendelet 36. §.-ával módosított 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 109. §-a] a vízszennyezési szabálysértés elkövetőjével szemben 10 ezer forintig terjedő összegű bírság kiszabását teszi lehetővé. Ily módon mind a jogi személyek, mint pedig a természetes személyek magatartásának befolyásolására hatékony jogintézmények állnak rendelkezésre. 2. A csatornaművek helyszíni ellenőrzése A csatornabírság a helyszíni ellenőrzések megállapításain alapul. A helyszíni ellenőrzést a csatornamű folytatja le, amely nem hatóság ugyan, de ez irányú tevékenysége hatósági határozat alapjává válik. Gyakorlatilag tehát a csatornamű heli/színi ellenőrző tevékenysége olyan előzetes bizonyítási eljárás, amely általában a a következő év elején jelenik meg hatósági határozatban. Éppen ezért nagyon fontos a helyszíni ellenőrzésre vonatkozó szabályok maradéktalan megtartása, mert a helyszíni ellenőrzés során elkövetett szabálytalanságok a bírságolási eljárás eredményességét veszélyeztetik, s e szabálytalanságok feltárásakor — vagyis a következő évben — gyakorlatilag már szinte lehetetlen a tényállás utólagos rekonstruálása, még kevésbé az eljárási szabálytalanság meg nem történtté tétele. A szabályok megszegése tehát visszaüt: emiatt a csatornamű jelentős bírságtételtől eshet el,